Átlagosan 20-25 százalékkal emelkedtek a buszos vállalkozások működési költségei az áprilistól bevezetett új útdíjtarifák miatt. A három hónap mérlege ennél rosszabb képet fest: olyan cég is akad, ahol 600-800 százalékos éves költségnövekedésre számítanak, legalábbis az útdíjak tekintetében.

A Magyar Közúti Fuvarozók Egyesülete (MKFE) készített egy felmérést arról, hogy az új rendszer milyen mértékben változtatta meg a buszos cégek költségszerkezetét, mennyiben igazak azok az előre jelzett aggodalmak, miszerint piacvesztéshez, drasztikus áremeléshez vezet a buszok HU-GO rendszerbe való emelése. Az eredményeket Árvay Tivadar, az MKFE főtitkára osztotta meg velünk.

– Kérdőívünkben az autóbuszos tagvállalkozásainkat az új útdíjrendszerről faggattuk ki. A reprezentatívnak tekinthető felmérés válaszadói jellemzően a kis- és közepes vállalkozásokba sorolhatók. A kitöltött kérdőívek 70-80 százaléka olyanoktól érkezett, akik 1-20 autóbuszt üzemeltetnek. A legmagasabb arány az 1-6 járműves kategória volt, ide sorolható a válaszadók több mint 70 százaléka – sorolta az adatokat Árvay Tivadar.

Átlag 30 százalékkal nőttek a költségek

Megnézték, hogy a buszos vállalkozások milyen mértékben használják a hazai díjköteles úthálózatot. A vállalkozások túlnyomó része 1500-2000 kilométertől 5-10 ezer kilométerig fut a hazai utakon, és akadtak olyanok is, amelyek 15 ezer kilométert vagy annál többet tesznek meg havonta. De átlagosan 5000 kilométeres havi futásteljesítményről beszélhetünk. Ennek kapcsán vizsgálták meg a vállalkozások önköltségszintjét egy-egy járműre vetítve. – Ez azért volt fontos, mert a matrica helyett bevezetett kilométeralapú elszámolás költségnövekedését az átlagos futásteljesítményből kalkuláltuk. Azt feltételeztük, hogy akár 100 százalék, vagy azt jócskán meghaladó mértékű költségnövekedést is jelenthet a buszok HU-GO rendszerbe emelése. Ehhez képest a válaszokból az derült ki, hogy a vállalkozások egy buszra vetített költsége 10-40 százalék közötti mértékben emelkedett legalábbis az elmúlt 3 hónapban, de már most volt néhány cég, ahol 60-80 vagy akár 100 százalék fölötti volt az útdíjköltség növekedése. A vállalkozások teljes költségei összesen átlagosan 30 százalékkal emelkedtek a válaszok szerint, de e tekintetben is vannak kiugróan magas esetek, a cégek 6-8 százaléka számolt be 50 százalékot meghaladó általános önköltség-növekedésről – mondta az MKFE főtitkára.

„Ki fizeti meg a révészt?”

A megbízókkal kemény küzdelmet kell folytatni a jogos költségek áthárítása érdekében. A válaszadóknak csak alig 40 százaléka számolt be arról, hogy szinte teljes egészében át tudták hárítani az útdíjat, de hasonlóan magas a száma azoknak, akik egyáltalán nem, vagy csak nagyon kis mértékben tudták érvényesíteni a megnövekedett költségeiket. A válaszadók 30-35 százaléka csak részben tudta megjeleníteni az áraiban a többletköltséget.

A vállalkozások 60-70 százaléka jelezte azt, hogy több megbízót is elveszített a magasabb útdíj miatt, akadt olyan megbízó is, aki már megrendelt szolgáltatást mondott vissza emiatt. A cégek alig 20 százaléka nyilatkozott úgy, hogy vita nélkül tudott megállapodni minden megbízójával. További 10 százalék azok aránya, akik egyelőre nem veszítettek megbízásokat, de tartanak tőle, hogy a díjemelések miatt már a közeljövőben lesznek megbízói lemondások. – Összességében tehát a válaszadók alig ötöde nyilatkozott úgy, hogy tudta érvényesíteni a díjait, és nem veszített megbízásokat – összegezte a kérdéskör eredményeit Árvay Tivadar.

Sok a részmunkaidős sofőr

A felmérés arra is rákérdezett, hogy milyen számban foglalkoztatnak gépkocsivezetőket a vállalkozások. A válaszolók többsége a járművek számához igazítja a gépkocsivezetői létszámot. Az elemzésből az is kiderült, hogy a buszosok 70-80 százaléka él a részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségével, és legalább egy-két sofőrt így foglalkoztat, ami Árvay szerint a piacvesztésre utal. Az elvesztett fuvarok miatt pedig többen kényszerülnek arra, hogy a költségeiket például a munkaerő elbocsátásával vagy a bejelentett óraszám csökkentésével próbálják szinten tartani.

Más utakon járva

A kérdőív arra is kereste a választ, hogy a vállalkozások milyen mértékben terelték le a buszaikat a fizető autópályákról és főutakról. A válaszadók 25 százalékánál vált jellemzővé, hogy ahol lehet, elkerülik a fizető szakaszokat. A cégek 57 százaléka alkalmanként kényszerül erre, s csak 17 százalék volt, aki mindig a legbiztonságosabb útvonalat választja, ami alapvetően általában a fizetős út. Az MKFE erre a problémára is felhívta a figyelmet a kormányzati egyeztetések során, hiszen ez közlekedésbiztonsági szempontból is aggályos.

Visszaesett a kereslet

A vállalkozások jelentős része, több mint 80 százaléka számolt be arról, hogy érzékelik a kereslet-visszaesést. Alapvetően a megyei, illetve országon belüli szállítások esetében tapasztaltak visszaesést  (a válaszok 80-85 százaléka), a nemzetközi forgalomban egyelőre nem. A kérdések között az is szerepelt, hogy milyen típusú megbízások csökkentek. Szinte teljesen egyértelmű volt az iskolai kirándulások, a nyugdíjas utazások, a kulturális programokra való szállítás, a sportegyesületek utazásainak jelentős visszaesése. Az iskolai kirándulások csökkenését szinte minden buszos vállalkozás jelezte, ez a szegmens gyakorlatilag eltűnt a keresleti oldalon. – Ezek a belföldi, jellemzően a kevésbé fizetőképes megbízói csoportok azok, akik elálltak a buszos utaktól. A vállalkozások jeleztek némi csökkenést a munkásszállításokban is, de ez még nem annyira jellemző. Kérdés, hogy az érintett munkaadók meddig tudják majd finanszírozni a plusz költségeket. Ezeket a lehetséges negatív következményeket is előre jeleztük a kormányzati tárgyalások során, többek között ezért javasoltuk, hogy bizonyos csoportok vagy szállítási módok kapjanak mentességet az útdíj fizetése alól. Ez egyelőre nem történt meg, nyilván a kivitelezése, adminisztratív terhei nem teszik egyszerűvé a megvalósíthatóságát – mondta Árvay Tivadar. A buszos cégek tapasztalatai szerint a kimaradó „fuvarokat” a kiránduló osztályok, csoportok a MÁV, a VOLÁN, azaz a közösségi közlekedés irányába terelik, s inkább rövidebb távolságokra utaznak, ami kevesebb költséggel jár.

Aggályok és megoldásaik

– Nagyon aggályosnak tartjuk, hogy a megemelkedett útdíj miatt éppen azok a megbízások esnek ki a rendszerből, amelyek jelentős munkát biztosítottak a fuvarozó vállalkozásoknak. Összességében az új útdíj olyan erős díjnövekedést eredményezett, ami a rendszerből rengeteg költségérzékeny csoport eltűnését jelentette. Nem tudják kifizetni a magas kilométerdíjakat az iskolák, a nyugdíjas csoportok, és ebből fakadóan a szolgáltatásoknak ez a szegmense leépülőben van.

Mi azt gondoljuk, hogy indokolt az útdíjrendszer további finomítása. Ebben az ügyben már vannak kezdeményezéseink a kormányzat felé. Lehet tovább bontani a járműveket például súly, tengelyszám, utasszám alapján, hiszen egészen más az infrastruktúrára gyakorolt hatása egy öt tonna alatti, 14-17 személyes járműnek, mintegy húsz tonna fölötti háromtengelyes, emeletes, 70-80 személyes járműnek. A jelenlegi díjfizetési rendszer ebben a tekintetben nem igazságos.

Ez az egyik feladat, amivel szeretnénk foglalkozni, a másik annak a megvizsgálása, hogy például az iskolai, oktatási intézményi fenntartói körben szervezett utak esetében lehet-e valamilyen mentességet bevezetni, akár az útdíjra, akár a szolgáltatás áfájára vonatkozóan. Ez nem csupán a buszos vállalkozások számára jelentene segítséget, hanem maguknak a megbízóknak, iskoláknak, szülőknek vagy a nyugdíjas csoportoknak is – utalt a tervekre Árvay Tivadar.

Kalmár Erika