Áprilistól az útdíj olyan mértékű költségtétellé vált, amit egy vállalkozó már nem képes saját bevétele terhére kigazdálkodni. Jogos igény, hogy az útdíjat közvetlenül hárítsuk át a megbízóra, akár külön fel is tüntetve a számlán. Hogyan tehetjük ezt meg szabályosan?

A használattal arányos útdíj fizetése csak most jelent meg a személyszállításban, a teherforgalomban azonban már több mint 10 éve kell ezzel együtt élniük a vállalkozóknak. A feltett kérdésre azonban 2013 óta nem született egyértelmű válasz, a jogalkotó nem tisztázta ezt a kérdést, és a NAV sem adott ki a tárgyban állásfoglalást.

Számlán, külön soron szerepeltetve

A vállalkozók számára a logikus megoldás az lenne, ha az útdíjat a szolgáltatás tényleges díjától elkülönítve, a számlán külön soron feltüntetve lehetne továbbszámlázni. Ezzel jeleznénk, hogy a szolgáltatás nem azért drága, mert ennyit akarunk érte kérni, hanem azért, mert van itt egy tőlünk független díjelem, aminek az összegét nem tudjuk befolyásolni. 

Ez a külön soron számlázás azonban azt jelentené, hogy az útdíj a mi vállalkozásunknak egy szolgáltatása, amit az ügyfélnek nyújtunk. Ez nyilván nem így van. Tehát nem számlázhatjuk le az útdíjat úgy, mint a saját szolgáltatásunkat, nem szerepelhet azzal megegyező módon, önállóan a számlán.

Lehet-e közvetített szolgáltatás?

Közvetített szolgáltatásnak azt nevezzük, amit az eladó is egy másik szolgáltatótól vásárol meg, és azt változatlan formában adja tovább. Ilyen például egy bérelt telephelynek az áramdíja. Az áramot a bérlő használja, a szolgáltató azonban a tulajdonos nevére állítja ki a számlát. A tulajdonos ezt közvetített szolgáltatásként számlázza tovább a bérlőnek. 

Csakhogy az útdíj nem ilyen szolgáltatás. Az útdíjat nem az használja, aki a személy- vagy teherszállítási szolgáltatást igénybe veszi. A fuvarozó vállalkozó használja az utat, ő fizeti érte az útdíjat. Az úthasználatot nem szolgáltatjuk a megrendelőnek. Az úthasználatért fizetendő díj egy költség, ami a szállítót terheli, az ő munkájához kapcsolódik. Ezért nem célszerű közvetített szolgáltatásként a megrendelő felé továbbszámlázni az útdíjakat.

Megoldás: a számla része, de nem külön soron

Megoldás az lehet, ha az útdíjat a fuvardíj részeként számlázzuk le, jelezve, hogy ez egy külön költségtétel a szolgáltatáson belül. Azaz nem írjuk fel külön soron a számlára. Az összeg benne van a szállítási díjban, ám a számlán valahol külön, szöveges tájékoztató adatként feltüntetjük, hogy a számla összege X forint úthasználati díjat tartalmaz.

Egy ilyen elszámolás elkészítéséhez azonban meg kell nézni a megrendelővel kötött szerződést is: mit enged meg, milyen költségeket lehet szerződés szerint feltüntetni? Lehet, hogy a szerződésünk semmilyen extra díjtétel áthárítását nem engedi meg. Ilyen esetben nem is jelölhetjük meg külön a számlán sem, hogy ebben az útdíj is benne van.

Útdíj és iparűzési adó

Az adó szempontjából is van különbség aközött, hogy közvetített szolgáltatásként vagy költségként kezeljük-e az útdíjat.

A helyi adókról szóló törvény szerint az iparűzési adó alapja a bevétel összege, csökkentve többek közt a közvetített szolgáltatások értékével. A számviteli törvény azt tartja közvetített szolgáltatásnak, amit a vállalkozó a saját nevére vásárol, majd azt a szolgáltatást egy szerződés alapján változatlan formában továbbértékesíti az ő vevőjének, megrendelőjének. Erre írtuk, hogy az útdíjat a fuvarozó nem „szolgáltatja“ tovább a megrendelőjének, ez az ő költsége a vállalkozás működtetéséhez.

Az iparűzési adóról szóló törvény értelmében a vállalkozás levonhatja a fizetendő iparűzési adóból az adóévben elszámolt útdíjnak a 7,5 százalékát. Ez a lehetőség a ráfordításként, költségként elszámolt útdíjra vonatkozik. Tehát ha közvetített szolgáltatásként elkérjük az útdíj összegét a megrendelőtől, akkor nem élhetünk az adólevonás lehetőségével. Csak annak a 7,5%-a vonható le az adóból, amit a saját költségünk címén fizettünk meg.

Nagy Csaba