Jelentős megélhetési válságot hozhat a nyugdíjba vonulás, a jövedelmünk akár a felére is csökkenhet. Különösen nehéz helyzetben lesznek a sofőrök, akiknek alacsony fizetés mellett a járulékfizetés nélküli napidíj adja a jövedelmük jelentős részét. Mit tegyünk, hogy meg tudjunk élni nyugdíjas korunkban?

Mi a baj a nyugdíjakkal?

Magyarországon egyre idősebb a népesség. Így van ez az egész fejlett világon, ám nálunk az utóbbi évtizedekben még jobban felerősödött ez a folyamat. Ma a népesség 21 százaléka tartozik a 65 év felettiek közé. Ez a 2022-es népszámlálás egyik adata. Egy évtizeddel korábban 300 ezerrel alacsonyabb volt  az idősek száma. Egyre kevesebb a gyerek is, márpedig ha ők hiányoznak, akkor hiányozni fog pár év múlva az aktív, dolgozó korosztály is. 1973-ban még 156 ezer gyermek született, azaz ezer lakosonként 16. Ötven évvel később, 2023-ban már csak 85 ezer születés volt, azaz ezer lakosonként 9. 

A demográfia a nyugdíjakkal kapcsolatban azért fontos kérdés, mert Magyarországon mindig az éppen aktív, dolgozó népesség fizeti ki az idős generáció nyugdíját. Tehát nem öngondoskodás van, nem azt a pénzt kapjuk vissza nyugdíjas korunkban, amit befizettünk járulék formájában. Amikor aktívak vagyunk, dolgozunk, a befizetett járulékunkból az állam az éppen akkor nyugdíjasok ellátását fizeti ki. Jó nyugdíjasnak lenni akkor, amikor sok a fiatal dolgozó, mert nem okoz gondot a nyugdíjak kitermelése, az államnak jut pénze a juttatások szinten tartására, emelésére. Amikor viszont kevés az aktív dolgozó és sok a nyugdíjas, akkor baj van. Egyre kevesebb embernek kell megtermelnie egyre több ember nyugdíját. Így van ez minden elöregedő társadalomban. Ha 10% a nyugdíjasok aránya, akkor 10 dolgozónak kell megtermelnie egy idős ember nyugdíját, ha 20% ez az arány, akkor  már 5-nek kell ugyanazt az összeget előteremtenie. Sejthetjük, hogy ez nem ugyanazon a szinten történik.

Az állam részéről egy ilyen helyzetben három dologra lehet számítani:

• egyre magasabbak lesznek a járulékok. Ha kevesebb keresőtől kell ugyanannyi pénzt begyűjteni, akkor a kormányok emelik a járulékokat. Ez azonban nem megy a végtelenségig.
• A második következmény az ellátások összegének csökkenése a megélhetés költségeihez képest. Az állam fenntartja a nyugdíjfizetés rendszerét, de nem tudja összegében is tartani a korábbi színvonalat. A nyugdíjak értéke csökken.
• Megpróbálkoznak a nyugdíjasok és dolgozók arányának módosításával is. Ezt célozza a nyugdíjkorhatár többszöri emelése. Mivel hosszabb ideig élnek az emberek, egyre hosszabb időt töltenek nyugdíjban is, amire fizetni kell. Ezért próbálják emelni a korhatárt, hogy tovább tartson a kereső időszak és később kezdődjön a passzív ellátás időszaka.

A legtöbb kormány megpróbálkozik a nyugdíjrendszer átalakításával is olyan módon, hogy az állami kiosztás helyett egyre inkább az öngondoskodás vegye át a vezető szerepet. Azaz az állami nyugdíjjárulékot is saját számlán gyűjtsük, s majd a magunk által gyűjtött pénzből kapjuk az ellátást idős korunkban. Ilyen rendszer indult el Magyarországon is a magánpénztárakkal még az ezredforduló idején. A 2010-ben hivatalba lépett kormány viszont egy tollvonással eltörölte ezt a módszert, és visszatért a felosztó-kirovó nyugdíjrendszerbe.

Mire számíthatunk nyugdíjas korunkban?

Abban biztosak lehetünk, hogy az előttünk álló évtizedekben a mai nyugdíjrendszer lényege megmarad. A fiatalok közül sokan beletörődnek már abba, hogy nekik biztosan nem is lesz nyugdíjuk idős korukban. Ez valószínűleg nem így lesz. Nem törlik el az ellátást, lesz nyugdíj, de valószínűleg nem lesz elég a megélhetési költségek fedezésére. Mai kalkulációk szerint arra számíthatunk, hogy tíz év múlva a nyugdíjunk nagyjából a korábbi nettó fizetésünk 35-50 százaléka lehet majd (ma ez átlagosan 80%).

Számíthatunk arra is, hogy még magasabb lesz a nyugdíjkorhatár. Az emelés lassan megy végbe, itt évtizedekről beszélünk. A második világháború után alakult ki a férfiak esetében a 60, nőknél az 55 éves kor a nyugdíjba vonuláshoz. Ezt a rendszerváltás után fokozatosan kezdték 62-re emelni, majd az ezredforduló után lépett be egységesen a 65 éves nyugdíjba vonulási életkor.

Annak ellenére, hogy sokat hallani a korhatár 70 évre emeléséről, ennek nem sok valószínűsége van. Európában a 65-67 évre emelés van napirenden, ezt is 2027-2030 körül tervezik elérni több tagállamban. Egyedül Dánia fogalmazott meg egy merészebb korhatárt: ott a mostani, 67 évesről 69 évre emelik 2035-ig a nyugdíjkorhatárt. A 70 éves kor sehol sincs napirenden.

Az utolsó években már nem fogjuk tudni feltornázni

Kezdő nyugdíjunkat alapvetően befolyásolja, hogy mekkora volt a korábbi jövedelmünk. Gyakori tévedés ezzel kapcsolatban, hogy az utolsó néhány év számít. Ez nem így van. Gyakorlatilag 1988-tól az egész aktív időszakunk összes jövedelmét összegzik, korrigálják az inflációval, és úgy számolnak ki belőle egy átlagot, ami a nyugdíj alapja lesz. 

Tehát alapvetően a rendszerváltás utáni évek jövedelme számít. Ez az az időszak, amikor már lehetett vállalkozni, magas volt a munkanélküliség,  és piac határozta meg a fizethető béreket. Amikor nem az évtizedekkel későbbi nyugdíj volt a fő szempont, hanem a pillanatnyi járulékfizetés legalacsonyabbra szorítása. Sokan kapták zsebbe a pénzüket, vagy igyekeztek a lehető legkevesebb járulékot fizetni. Márpedig aki egy életen át minimálbérre van bejelentve, ő nyugdíjasként is csak a minimálbér egy részére számíthat.

Sok cikket írtunk már arról is, hogy sofőröknél mekkora veszélyt jelent a napidíj jövedelemként történő beszámítása. A nemzetközi napidíj korábban 40, majd 60, ma 85 eurója komoly tényező az alapfizetés mellett. A napidíjat a sofőr olyan kiegészítésnek érzi, ami segít neki hazai viszonylatban jó megélhetést elérni. Csakhogy ez az összeg nem számít bele a nyugdíjba, hiszen ez költségtérítés, nem fizet utána járulékot. Nyugdíj szempontjából csak a munkaszerződésben szereplő fizetésének van jelentősége.

Nyugdíjas korunkban az életszínvonalunk igen jelentős visszaesésére kell számítanunk. Sofőrként ez az átlagnál is rosszabb. Aki ma fizetéssel, napidíjjal havi 500 ezerből él, annak jó, ha eléri a 100 ezret a nyugdíjba vonulása utáni jövedelme.

Miből fogunk nyugdíjasként megélni?

Az általánosan elfogadott közgazdasági számítások szerint nyugdíjas éveinkre annyi pénzt kellene félretenni, mint amennyi a 20 évnyi fizetésünk. Ha ma valaki havi nettó 500 ezer forintot keres, akkor 120 millió forintnak kellene a számláján lennie nyugdíjba vonulásakor, hogy a korábbi jövedelmi szintje kitartson a következő 20 évre.

Tegyük fel, hogy ennek a járadéknak a felére számíthatunk az állami nyugdíjból! Így is 10 évnyi jövedelmet, legalább 60 millió forintot kell ahhoz öregkorunkig megtakarítanunk, hogy a korábbihoz hasonló színvonalon tudjunk élni. Ez nagyon soknak tűnik, de ne feledjük, hogy a takarékoskodásra akár 30-40 évünk is lehet. Így pedig már nem teljesen lehetetlen ez a vállalkozás.

Mennyit kell félretennünk?

Ha nyugdíjas éveinkre akarunk takarékoskodni, akkor viszonylag állandó kamatozású, ám igen hosszú időre szóló befektetési formát érdemes választanunk. Tehát ne azt nézzük, hogy most éppen minek mekkora a hozama. Nem a mai hozam a döntő, hiszen ideális esetben 30-40 évig fogjuk a pénzt gyűjteni.

Tegyük fel, hogy havonta 20 ezer forintot tudunk befektetni a nyugdíjunkra. Számoljunk egy viszonylag alacsony, 3%-os éves kamattal. Ez nem is rossz, ha az infláció fölött el tudjuk érni. Ezekkel a feltételekkel 10 év után 2,7 millió forintunk lesz a bankban. A huszadik év végére 6,5 millió, a 30. évre 11,6 millió forint lesz a gyűjtött vagyon. Negyven év után 18,7 millió forintot kaphatunk kézhez. Szép summa, de kevés a kitűzött célhoz. 

Ha 60 millió forint a célunk, akkor jobb befektetést kell keresni. Hozzon legalább 6 százalékot. Ám 40 év után még mindig csak 39 millió forint lesz az egyenlegünk, tehát ez sem elég.

A megbízható nyugdíjhoz havonta legalább 30 ezer forintot kell félretennünk, 40 éven keresztül, legalább 6 százalékos hozammal. Ekkor érhetjük el nagyjából a 40. év végére a kitűzött 60 millió forintot (59,7 millió lesz a végösszeg).

A számok nem hazudnak, csak mi csaphatjuk be magunkat. Láthatjuk, hogy a megfelelő nagyságú megtakarítást csak akkor tudjuk elérni, ha gyakorlatilag egész aktív életünkben, már húszas éveinktől kezdve kitartóan takarékoskodunk nyugdíjas éveinkre. Nem költjük el a hozamokat, nem vesszük ki a tőkét akkor sem, ha egy váratlan élethelyzet ezt megkívánná. Tudjuk jól, erre kevés ember képes.

Mindez nem jelenti azt, hogy később vagy kisebb összeggel nem érdemes elkezdeni az öngondoskodást. Például azért, mert a befektetések sokszor nem 6 százalékos hozamot érnek el, hanem jelentősen magasabbat. Azaz rövidebb idő alatt is összegyűlhet a kívánt összeg. De akkor is jól járunk, ha csak egy kis kiegészítést szeretnénk hozzátenni leendő állami nyugdíjunkhoz.

Milyen megtakarítások közül választhatunk?

Megtehetjük azt is, hogy minden hónapban betesszük a bankba a pénzünket évtizedeken keresztül. Ám ez nem jó ötlet több okból sem. A sima bankszámla alig fizet kamatot, de nem ez a legfontosabb oka annak, hogy mást érdemes választanunk. A fő érv, hogy egy hosszú időre szóló, valóban nyugdíjcélú megtakarításhoz csak nagyon nehezen férünk hozzá idős korunk előtt. Márpedig biztosan adódik olyan élethelyzet, amikor jó lenne kivenni a pénzből, hiszen nem olyan nagy baj, ha csak egy kicsit elveszünk a milliókból…. És így fogyna el a teljes tőkénk.

Ma Magyarországon több mint 70-féle nyugdíj-előtakarékossági konstrukció közül tudunk választani. Ezek mindegyike három különböző csoportba tartozik, tehát csak ezek fő jellemzőivel kell megismerkednünk:

• önkéntes nyugdíjpénztár,
• nyugdíj-előtakarékossági számla és
• nyugdíjbiztosítás.

Önkéntes nyugdíjpénztár (ÖNYP)

Az önkéntes nyugdíjpénztári szerződés akár alacsony havi összeggel is megköthető. Sokszor a munkáltató utalja a takarékoskodás havi összegét, de vannak vállalkozók is, akik maguknak gyűjtik benne a pénzt. Az egyik nagy nyugdíjpénztár vezetője például korábban úgy nyilatkozott, hogy a megtakarítás fele érkezik munkáltatóktól, a másik felét a tagok saját maguk fizetik be a számlákra. Korábban sokkal nagyobb volt a munkáltatóktól érkező rész – ez annak is köszönhető volt, hogy cafeteriaként a nyugdíjszámlára történő utalások után a munkáltatónak kevesebb adót kellett fizetnie. Ma ez már nem így van, ennek hatására inkább az egyéni takarékoskodás kerül előtérbe.

A havi befizetés összege fix, de már alacsony összeggel, 4-8 ezer forinttal is elindítható. Ugyanakkor hozzá lehet tenni egyszeri nagyobb összegeket is, ha például örökségből, ingatlan eladásából nagyobb pénzhez jutunk. A pénztár a gyűjtött összeget befekteti. Nagyrészt magyar állampapírban tartják a pénzt, kisebb százalékban részvényeket vásárolnak rajta. A hozama is ettől függ: nagyjából annyit lehet elérni vele, amennyit a magyar állampapírok hoznak. A befizetett pénzből 2-5 százalékot vonnak le saját működési költségeikre, a többi a pénztári tagok számlájára kerül.

 A nyugdíjpénztár valóban hosszú távra szóló takarékoskodást kínál, ugyanis a befizetett pénzekhez 10 évig nem nyúlhatunk hozzá, csak ha elértük a nyugdíjkorhatárt. Az első 10 év után is csak a hozamokat vehetjük fel. A tőkét csak 20 évvel a befizetés után vehetjük ki, vagy amikor elérjük a nyugdíjkorhatárt.

A befizetett tőkéhez a tag három módon juthat hozzá:

• egy összegben felveszi nyugdíjba vonuláskor
• havi járadékot kér belőle nyugdíjazása után
• kombinálja a két megoldást, azaz egy részét felveszi egyben, a többit meg járadék formájában kéri.

Nyugdíj-előtakarékossági számla (NYESZ)

A nyugdíj-előtakarékossági számlát az elnevezés miatt sokan keverik a nyugdíjpénztárakkal, pedig teljesen másról van szó. A NYESZ valójában egy értékpapírszámla, amelyen a befizetett pénzeken értékpapírt vásárolunk. Ehhez még bankra sincs szükség: közvetlenül az Államkincstár internetes oldalán is tudunk előbb értékpapírszámlát, majd nyugdíj-előtakarékossági számlát nyitni.

Az indítás egyszerű, azonban az alkalmazásához szükséges némi hozzáértés is, el kell tudnunk igazodni az értékpapírok világában. Míg a nyugdíjpénztárnál maga a pénztár vásárol értékpapírt, itt nekünk kell róla közvetlenül gondoskodni. Nekünk kell eldönteni, hogy mit veszünk, mit mikor adjunk el. Ha hibásan döntünk, akkor bizony hozam helyett veszteséggel is számolhatunk, ezért ez a konstrukció valóban csak a tőzsdéhez, értékpapírokhoz értőknek javasolható.

Akkor lehet előnyös, ha nem rendszeres megtakarítást akarunk elindítani, hanem egyszeri, vagy néhány ritkábban érkező pénzt szeretnénk befektetni. Például örökség útján jutunk hozzá nagyobb összeghez, amit nyugdíjra tennénk félre. Erre, kiegészítőnek jó ez a megoldás, mert nem kell rendszeres elköteleződést vállalni.

Fontos, hogy a NYESZ-re utalt pénzekhez is csak nyugdíjba vonulásunk után férünk hozzá. Ettől különbözik egy átlagos értékpapír-számlától.

Nyugdíjbiztosítás

Talán ez a forma a legnépszerűbb nyugdíjhoz kötött előtakarékosság. Ez valójában egy befektetéssel kombinált életbiztosítás, mely meghatározott életkorban fizeti ki az összegyűjtött pénzt. A biztosító gondoskodik a befizetett összegek befektetéséről. A biztosítók nem kizárólag állampapírba fektetnek, itt már hangsúlyosan megjelennek a nemzetközi részvények is. Általában lehet választani a befektetési politika alapján: a konzervatívabb portfólió inkább államkötvényeket tartalmaz, azaz biztonságos, de alacsonyabb hozammal számolhatunk. A másik véglet, ami magasabb hozamot ígér, de kockázatosabb, mert államkötvények helyett inkább részvényeket vásárolnak. 

A nyugdíjbiztosításra szintén igaz, hogy legalább 15 évig nem tudunk hozzáférni a befizetett pénzhez. Ha fel is bontjuk a szerződést, akkor csak jelentős veszteséggel kaphatjuk vissza a tőke egy részét. A legtöbb konstrukciónál a törlesztés sem szüneteltethető. Így leginkább azoknak ajánlott, akik biztosan tudják vállalni legalább 8-10 ezer forint rendszeres megtakarítását hosszabb időn keresztül.

Állami támogatás is elérhető a megtakarításra

Mindhárom konstrukció után igénybe vehető állami támogatás is adókedvezmény formájában. Azaz a számlára befizetett összeg 20 százalékát, maximum 100-150 ezer forintot a kedvezményezett leírhat az SZJA-ból. A három konstrukcióra más-más összeghatárok vonatkoznak:

• nyugdíjpénztár: évi 150 ezer forint
• nyugdíj-előtakarékossági számla: évi 100 ezer forint
• nyugdíjbiztosítás: évi 130 ezer forint. 

A visszatérítésre természetesen csak azok alapozhatnak, akiknek van befizetendő adójuk, hiszen ez csak adókedvezmény, nem pedig támogatás. Továbbá kell hozzá a magas összegű befizetés is. A nyugdíjpénztár évi 150 ezer forintos visszaigénylését például csak az tudja kiaknázni, aki havonta 62.500 forintot utal a nyugdíjszámlájára. Hiszen csak így jön ki a befizetett összeg 20%-a 150 ezer forintra.

Sajnos a munkáltató már nem tud adókedvezményt érvényesíteni a nyugdíjcélú megtakarításokra, ezt kivették a cafeteria elemek közül. Ha a munkáltató nyugdíjpénztárba fizet dolgozójának, akkor ez után meg kell fizetni a munkáltatói és munkavállalói közterheket is. Ugyanúgy, mint a normál havi fizetés után. Egyetlen kedvezmény, hogy a dolgozó saját maga érvényesítheti majd a befizetések után járó 20% adókedvezményt a befizetett SZJA terhére.

Nagy Csaba