A feladat nehézsége, vagy akár a távol töltött napok alapján is fizethetünk eltérő összegű napidíjat a gépjárművezetőknek. Tartsuk szem előtt, hogy a napidíj egy költségtérítés, amit nem használhatunk a dolgozók jutalmazásra. Aki mégis így tesz, számoljon a munkaügyi bírság kockázatával.

Bírság lett a vége

Volt egyszer egy vállalkozó, aki szerette volna megjutalmazni kiemelkedően teljesítő embereit. Bért nem tudott emelni, de eszébe jutott, hogy eddig még nem foglalkozott a belföldi sofőröknek is adható, megemelt napidíj elszámolásával. Elővette a kockás papírt, és számolni kezdett, mennyi is jutna az engedélyezett napi 9 ezer forintból. Az jött ki, hogy vagy mindenkinek ad napi 7 ezer forintot, vagy a jobban teljesítő két sofőrjének megadja a 9 ezer forintot, a két gyengébbnek meg csak napi 4 ezret. A könyvelője ugyan tiltakozott, hogy ez nem szabályos, de nem törődött vele, örült a jó gondolatnak. Így legalább ki tudja fejezni, hogy kivel van jobban megelégedve. Öröme addig tartott, míg egy munkaügyi ellenőrzés során ki nem derült, hogy szabálytalanul járt el. Megsértette az egyenlő bánásmódra vonatkozó követelményeket, amit eléggé bánt később a pénztárcája.

Belső szabályzatba került a napidíj

Egy másik fuvarozó is úgy döntött, hogy nem egységesen fogja elszámolni a napidíjakat. Neki is 5 sofőrje van. Ketten közülük éppen csak teljesítik a belföldi napidíjra vonatkozó feltételeket: nagyjából 6 órát vannak távol naponta a vállalkozás telephelyétől, estére már otthon vacsoráznak. Ők 4-4 ezer forintot kapnak. A három másik viszont az egész országba jár. Reggel elindulnak, s mennek akár a legtávolabbi országrészekbe is. Sokszor este 10 körül végeznek, s ott alszanak valahol. Ők megkapják a napi 9 ezer forintot. Erről írt a vállalkozó egy szabályzatot, hogy a jövőben is érthetőek legyenek a szabályok. A több napos útra 9-9 ezer forint jár, a napon belüli kiküldetésre viszont ennél jóval kevesebbet tud kifizetni. Ő is eltérő összegeket osztott ki, mégsem lett belőle baj az ellenőrzésen. Meg is említették az ellenőrök, hogy bár mindenki ilyen gondos lenne a papírmunkában.

Csak maximum van

Amit napidíjként emlegetünk, az egy adómentesen nyújtható költségtérítés, melyet a munkáltató a dolgozó távoli munkavégzésére, kiküldetésére tekintettel fizethet ki. Az a lényege, hogy átvállalhatjuk a sofőr költségeit úgy, hogy erről a vállalkozásnak nem kell tételesen, számlákkal elszámolnia. A napidíj tehát egy költségtérítés, nem a fizetés része. Nem tartalmazza a munkaszerződés, nem kell róla a feleknek külön megállapodni. 

Rendelet rögzíti az elszámolható napidíjnak a maximális összegét. Belföldi kiküldetésre sofőrök napi 9 ezer forintot kaphatnak, ha a kiküldetés ideje eléri a 6 órát (437/2015. kormányrendelet). Külföldi kiküldetés esetén az elszámolható összeg napi 85 eurónak megfelelő forintösszeg lehet (285/2011. kormányrendelet).

Ezek tehát az elszámolható maximumok. Ezen belül a munkáltató olyan összegű költségtérítést állapít meg, amennyit jónak lát, s arra sincs előírás, hogy minden járművezetőnek ugyanannyit kellene adni.

Mire ügyeljünk a napidíjak meghatározásánál?

Ha az egyes dolgozók vagy dolgozói csoportok eltérő napidíjat kapnak, akkor három dolgot kell leginkább szem előtt tartanunk:

• legyen átlátható, indokolható mindenki számára az összeg nagysága és
• tartsuk be az egyenlő bánásmódra vonatkozó követelményeket,
• ne keverjük össze a költségtérítést a teljesítménybérrel! 

Átláthatóság követelménye

Bármilyen juttatást adunk a dolgozóinknak, az legyen átlátható! Ne vádolhassanak azzal, hogy ötletszerűen adunk magasabb fizetést az egyik dolgozónak, mint a másiknak. Ennek a legmegfelelőbb módja egy általános szabályzat, amiben leírjuk, hogy mi alapján különböztetjük meg az egyes juttatásokat. Ki kell találnunk olyan szempontokat, melyek alapján a felosztás elvégezhető. Leírjuk, hogy egynapos távollétre ennyi forint költségtérítés jár, a többnaposra meg annyival több. Így nem sofőrönként, hanem feladatonként végezzük a felosztást.

Egyenlő bánásmód követelménye

A munkaviszonnyal kapcsolatos egyik fontos előírás az egyenlő bánásmód követelményének a betartása. Ennek az a lényege, hogy az egyes dolgozók között csak a munkájukkal, vagy annak körülményeivel összefüggő okokból tehetünk különbséget.  Fizethetünk többet annak a dolgozónak, aki többet dolgozik, jobban dolgozik, vagy nehezebb körülmények között dolgozik. De nem fizethetünk többet valakinek azért, mert ő a fiatalabb, ő a férfi, vagy neki más a bőrszíne, mint a többieknek. Ez az egyenlő bánásmód elvének a megsértése lenne.

A napidíj nem bér, nem tehetjük a teljesítménytől függővé

Ügyelnünk kell arra, hogy a napidíj valóban költségtérítés legyen, és ne a fizetés részének tekintsük. Ha az elvégzett munka mennyiségét vagy minőségét akarjuk díjazni, akkor fizessünk munkabért! A költségtérítés nem függhet attól, hogy valakinek a munkájával elégedettek vagyunk-e vagy nem. Meghatározhatunk olyan kategóriákat, melyek valóban a kiküldetés jellegéhez kapcsolódnak. Például hogy mennyi ideig van távol a sofőr, és milyenek ott a körülményei. Az viszont nem megfelelő indok, hogy többet fizetünk annak, aki többet vezet.

A bíróság is így látta

Éppen tavaly számoltunk be egy olyan ügyről, mely részben a napidíj megítélése körül forgott. Egy jogtalanul elbocsátott sofőrnek kellett kártérítést fizetni, s arról ment a vita, hogy a napidíj beleszámítson-e a kártérítés alapjául szolgáló összegbe vagy nem. A vállalkozó azon döbbent meg, hogy a bíróság a napidíjat is a bérhez sorolta, és így állapította meg a volt sofőr kártérítését. Azért, mert a munkáltató elkövetett egy hibát: a napidíjat valójában egyfajta ösztönzőként, a jövedelem kiegészítéseként fizették. A térítés nem a kiküldetésben töltött napok számától függött csak, hanem attól is, hogy hány kilométert tett meg a sofőr. Aki többet vezetett, az több napidíjat kapott. Márpedig a bíróság szerint ez így nem költségtérítés, hanem valójában teljesítményhez kötött bér.

Összegezve tehát lehet sofőrönként eltérő összegű napidíjat fizetni, de ügyeljünk arra, hogy:

• a napidíj felosztása előre meghatározott szabályzat alapján, átláthatóan történjen
• tartsuk be az egyenlő bánásmód követelményét
• és csak olyan szempontok alapján tegyünk különbséget, ami nem a sofőrök személyéhez kapcsolódik.

Végül ügyeljünk arra, hogy valóban költségtérítést fizessünk és ne egy teljesítménybért bújtassunk el a napidíj álcája mögé! Ha ezeket betartjuk, nem lesz gond a munkaügyi ellenőrzésekkel sem.

Nagy Csaba