Az utas kifizeti az utazást, s sokszor úgy gondolja, hogy ezzel az összeggel minden mást is megvásárolt. Az még hagyján, hogy szemetet hagy maga után, amit majd a vállalkozónak kell utána kitakarítania. Nagyobb gond, ha kárt tesz a járműben: beszennyezi, elszakítja az üléskárpitot, rongálja a függönyt vagy más felszerelési tárgyakat. Ki fizeti meg az így okozott kárt, kitől kérhet a tulajdonos kártérítést? 

Nemrég egy olvasónk került abba a helyzetbe, hogy sérült gyermek szállítása során vizelettel szennyeződött az ülés. A vállalkozó egy jelképes összeget kiszámlázott a kárra való tekintettel a szállításra szerződő megbízónak, ami töredékesen fedezte volna a takarítás, fertőtlenítés költségét, na meg a kieső bevételt. A megbízó ezt sem fogadta be, visszaküldte a számlát azzal az üzenettel, hogy fizettesse ki a szülőkkel az okozott kárt. A helyzet azonban nem ennyire egyszerű.

Ki szerződik az utazásra?

Tömegközlekedés esetén az utas az, aki szerződést köt a szolgáltatóval. A szerződést a bérlet vagy menetjegy megvásárlásával kötik meg. Törvény garantálja, hogy a felek közötti szerződés feltételei átláthatóak legyenek. Ezeket a szolgáltatónak nyilvánosan közzé kell tennie. Természetesen nem nyomtatják rá az utazási feltételeket a bérlet hátoldalára, ám attól azok még érvényesek mindenkire, aki utazik. A jegy vagy bérlet megvásárlásával elfogadjuk a szerződési feltételeket.

A tömegközlekedési társaságok utazási feltételei általában tartalmazzák az utas kárfelelősségét. Aki kárt okoz a járműben vagy bárki másnak, az anyagi felelősséggel tartozik érte. A felelősségre vonással persze ritkán tudnak élni a szolgáltatók azon egyszerű ok miatt, hogy fogalmuk sincs, ki követte el a rongálást. Ritka a tettenérés, nehéz a bizonyíthatóság.

Hasonló a helyzet, ha különjáratot indítunk. A felelősség az utasé, aki a jegyváltással elfogadja az utazási feltételeket.

Szerződéses járatnál nem az utas a szerződő fél

Különcélú vagy különjárati szerződéses járat esetén azonban nem ennyire egyszerű a helyzet. Bár az utas okozza a kárt, a vállalkozóval nem ő áll szerződésben, hanem például gyerekcsoportok esetén egy iskola, munkásszállítás esetén egy üzem vagy munkaerő-kölcsönző, turisták esetén az utazási iroda. A megbízónak is van kárfelelőssége, ám a szándékosan okozott károk megtérítését mindig az utasnak kell vállalnia. 

Ilyen helyzetben az a megoldás, ha a szállító vállalkozás általános szerződési feltételei vagy a különjáratra vonatkozó szerződések mindig tartalmazzák a károkozásra vonatkozó kitételeket.

Az utas a felelős, ha kárt okoz

A legtöbb esetben a szerződési feltételek tartalmazzák, hogy az utas felelős minden olyan kárért, amit a saját magatartása vagy a magával vitt tárgy, csomag vagy élő állat okozott a járműben, a jármű utasterében, felszerelésében. Ha az utas kiskorú, akkor a szülőnek kell a kárt megtérítenie. A felelősség alól kivétel, ha az utas bebizonyítja, hogy a kár a szolgáltató vagy harmadik személy hibájából keletkezett, vagy olyan körülményre vezethető vissza, amit ő nem kerülhetett el. A saját felelősségét, akár a kár enyhítésére vonatkozó kötelességét azonban számításba kell venni. Ezt a megfogalmazást tartalmazza egyébként az autóbuszos személyszállítási szolgáltatásokra vonatkozó kormányrendelet is (213/2012. kormányrendelet 20. §).

Egy pihenő után az utas például magával hozza a buszra a még el nem fogyasztott kávéját. A busz elindul, ám még a parkolóban a sofőrnek hirtelen fékeznie kell egy elé kanyarodó személyautó miatt. Ahogy sejteni lehet – a kávé kiborul, egyenesen rá a kárpitra. Ez komoly tisztítási költséget jelent. Az utas nem tartja magát felelősnek, szerinte a sofőr hirtelen fékezése okozta a kárt, így neki nem kell kártérítést fizetnie. Csakhogy nem teljesen így van. A legtöbb buszra fel sem szabad vinni nyitott pohárban az innivalót, tehát az utas már ezen a  ponton vétett a szabályok ellen. Akkor is hibát követett el, amikor elindulás után óvatlan volt, és nem vigyázott a kávéspohárra. Azaz szabályt is sértett és óvatlan is volt, így pedig nem sok esély van arra, hogy más hibájára hivatkozva kerülhesse el a kártérítést.

Írjuk le részletesen a szerződési feltételeket!

Láthatunk példát arra is, hogy egyes társaságok sokkal részletesebben szabályozzák az utas és a szerződött ügyfél kárfelelősségét. Egy nagyobb szolgáltató például különjárati szerződési feltételeiben előírja, hogy a buszon tilos a randalírozás, testi sértés, belső- vagy külső károkozás. Ha ilyen eset történik, akkor a gépkocsivezető megállíthatja a buszt, és kizárhatja a további utazásból az utast vagy utasokat. Az ebből eredő károkat, plusz költségeket a megrendelőnek kell kifizetnie. Itt nem a buszban esett kárra kell gondolni, hanem például arra, hogy az utazásból kizárt személyt valamilyen más módon haza kell szállítani (kiskorú gyermek nem zárható ki az utazásból, ezt jogszabály tiltja).

A buszban tett konkrét károkért a szolgáltató közvetlenül az utast teszi felelőssé. A káreseményről azonnal jegyzőkönyvet vesznek fel, ezt az idegenvezető, csoportvezető vagy a jármű vezetője készíti el. Nagyobb károkozás, például ablaktörés, a WC megrongálása stb. esetén feljelentést tesznek az utassal vagy kiskorú esetén a szülővel szemben. A kárt a feljelentés és a jegyzőkönyv alapján kell kifizetniük. Sőt, ennek a társaságnak a feltételei még azt is tartalmazzák, hogy ha az utas vagy a szülő megtagadja a kártérítést, akkor a kár összegét a megbízónak fogják kiszámlázni.

A társaság annak az esélyét is igyekezett csökkenteni, hogy a kártérítés mértékéről hosszas vitát kelljen folytatniuk az érintettekkel. Így a szerződési feltételek közé eleve beleszőtték a gyakoribb károk tarifáit: indokolatlan szemetelés 5 ezer forint, rágógumi ülésbe ragasztása 2500, függöny elszakítása 5 ezer, ülés szennyezése filccel, étellel, ragasztóval 15 ezer forint stb.

A pontos feltételeinket mindenképpen érdemes belefoglalni a szerződés mellékletébe, hogy elkerüljük a kárfelelősségről szóló vitákat. Például iskolai kirándulásra megyünk, melynek során a hátsó sorban rendetlenkedő gyerekek valamelyike kivágja az ülés huzatát. Pontosan tudjuk azonosítani, hogy ki tette, a többiek hajlandók voltak tanúskodni is a jegyzőkönyv felvételekor. A szülő azonban nem hajlandó fizetni: arra hivatkozik, hogy a gyerekek a pedagógus felügyelete alatt álltak, ő a felelős azért, hogy károkozásig fajult a helyzet. Kötelező érvényű szerződési feltételek nélkül valószínű, hogy bíróságig kellene vinni az ügyet, hogy eldőljön a felelősség kérdése. Szerződési feltételeink pontos lefektetésével viszont előre rendezni tudjuk az ilyen konfliktusokat.

Nagy Csaba