A csőd szélére került autóbuszos vállalkozások állami beavatkozás nélkül már nem kerülhetik el az összeomlást. A második hullám érkezése miatt újra mondják vissza az utakat a megrendelők. 

Emberemlékezet óta ekkora válság nem volt a buszos szakmában. A tavaszi járványhelyzetben a legtöbb utazást visszamondták vagy átcsoportosították. Így tettek az iskolák, az utazási irodák és a cégek is. Nem volt munka. A vállalkozások, hogy csökkentsék költségeiket, kivonták a buszokat a forgalomból és megváltak sok sofőrtől, hogy legalább a kötelezőt és a munkabért megspórolják.

De a buszok parkoló pályára állításával csak mérsékelni lehet a költségeket, eltüntetni nem. – A buszaim április óta forgalomból kivonva pihennek, miközben továbbra is fizetem az évi egymilliós casco díjat – számolt be olvasónk mai helyzetéről. A casco biztosítást ugyanis nem lehet szüneteltetni, mint a kötelezőt. Csak évfordulóra mondható fel a szerződés, így legrosszabb esetben akár egy teljes évig fizetni kell a költségeket.

Sofőrjeink már kamionoznak

A munkaerő megtartását segíteni hivatott részmunkaidős bértámogatás a buszosokon nem segített.

– Már alig vannak sofőrjeink. Kétharmaduk még tavasszal, az első problémás időszakban váltott, és ma már nem buszt, hanem kamiont vezet. Vissza sem fognak térni, amíg a buszvezetéssel meg nem kereshetik azt a 700-800 ezer forintot, amit a nemzetközi teherfuvarozással. Ma persze vezetni sincs mit, hiszen nincs munkánk – teszi hozzá egy buszos vállalkozó.

A teherfuvarozásban nem volt és nem is lesz kényszerszünet. Bármilyen súlyos intézkedéseket hoznak a járvány miatt, azok többsége az áruszállításra nem vonatkozik. A sofőrök, akik váltottak, most biztos megélhetést találnak a teherfuvarozásban. A buszokon a sofőrhiány majd akkor lesz égető probléma, ha újraindulhat a turizmus, s kiderül, hogy nincs ember a leporolt turistabuszok vezetésére.

Az sincs sokkal jobb helyzetben, aki élt a részmunkaidős bértámogatással. A támogatás fejében ugyanis  azt kellett vállalni, hogy az állami hozzájárulás után legalább három hónapig az érintett dolgozó alkalmazásban marad. A bértámogatás június-augusztus között lejárt, s mostantól saját zsebből kellene fizetni a megmaradt dolgozókat. Mostantól, amikor nincs munka, nincs miből megtermelni a kifizetendő béreket.

 Sokakat a munkásszállítás tart életben 

A tavaszi összeomlás után leghamarabb a munkásszállítás állt vissza. Azok a buszos cégek, akik csak erre szakosodtak, most jobb helyzetben vannak. –  Mi csak 3 hetet álltunk tavasszal, így senkit sem kellett elküldenünk. Öt éve csak munkásszállítással foglalkozunk, mást nem is igen vállalunk.  Így minket nem viselt meg a járványhelyzet – mondja egy Heves megyei, 7 busszal rendelkező vállalkozás vezetője. Más vállalkozásokat most ez a terület tart úgy ahogy életben.

–  Mi azért nem állítottuk le a 120 buszból álló flottánkat, és azért nem küldtük el a sofőröket, hogy gyorsabban reagálhassunk a járvány utáni piaci változásokra. Inkább az üzembentartásra fordítottunk nagyobb összegeket. Igaz szerencsénk is volt, mert évekkel ezelőtt kötöttünk hosszútávú munkásszállításra vonatkozó szerződéseket. Ezek 60-70 %-a meg is maradt. A rövidtávú szerződéseink, mint amilyenek a különjáratok, viszont teljesen eltűntek. Februárban még 120 lekötött utunk volt, de ebből csak 5 valósult meg – magyarázza egy Jász-Nagykun-Szolnok megyei vállalkozó.

Nyár elején volt egy halvány éledezés

A járvány első hullámának lecsengésével nyáron újraéledt az utazási kedv. Igaz, ez leginkább a belföldi turizmust érintette. A Balatonhoz és a tengerpartra igyekvő turisták megpróbálták betartani a közösségi távolságtartásra vonatkozó szabályokat. Aki csak tudott, családi körben, személyautóval utazott. Ezzel együtt azért

éledezni kezdett a szakma. Jöttek a könnyítések, és ezekkel együtt jött néhány megbízás is. A buszok és sofőrök újra dolgozni kezdtek.

Sokan bíztunk a fellendülésben, hiszen kezdtek lassan visszaszállingózni a külföldiek. Ebben hitt egy Győr-Moson-Sopron megyei 10 busszal rendelkező cég tulajdonosa is: – Nyáron volt egy-két járatom és az őszöm is jól alakulna. Októberre lenne Prága, Ausztria. Tervben van több sítúra is, de csak feltételes megbízás formájában. Ezeket kötelezettség nélkül bármikor lemondhatja az utazási iroda. ”

Remény az iskolakezdés

Júliusban aztán „beszínesedett” Európa, több országba nehézkessé vált az utazás. Nem véletlen, hogy a hazai vállalkozások a „zöld országokon” túl a magyar piac felé fordultak. Egyedi utak szervezésével nyertek némi túlélési időt. És sokan várták a szeptembert, az iskolások utaztatásának az újraindítását. Volt valami halvány reményünk arra, hogy ősszel majd normalizálódik a helyzet. Elindul újra az oktatás, s a diákcsoportok is pótolni fogják a tavasszal elmaradt kirándulásokat. Mennek majd színházba, túrázni, szállítani kell őket a városi uszodába. Meg is érkeztek az első érdeklődések.

– Rengeteg megkeresést kaptunk, bár igaz, mindnek a végén ott volt a bizonytalanság: „majd, ha a vírus engedi…“ A mi vállalkozásunk augusztus végéig 32 buszos útra kapott megrendelést, de ebből 31-et még indulás előtt lemondtak. – meséli olvasónk.

Most, szeptember elején fogalmunk sincs, hogy mire számíthatunk.

Megérkezett a járvány második hulláma.

Az új fertőzöttek száma meredeken emelkedik, s a hírek szerint most nem az idősek, hanem a huszonévesek körében támad a vírus.

Jelenleg az iskolai piac is bizonytalan. A külföldi utak kizártak, a belföldi utak az iskola vírushelyzetétől függenek. Az oktatási intézmények nem is szeretnének elköteleződni, vagy ha korábban megtették, most sürgősen le is mondják.

– Az iskolák az osztálykirándulásokat először tavaszról őszre rakták át, most meg sorra lemondják. Ezekből a megbízásokból semmi sem maradt nálunk. Él még ugyan egy régi szerződésünk gyerekek úszásoktatásra történő szállítására, de a jelen helyzetben bizonytalan, hogy az egyáltalán el tud-e majd indulni – meséli egy Pest megyei buszos olvasónk.

Folyamatosak a lemondások

Magyarország a fertőzés megállítására a bezárkózást választotta, gyakorlatilag szeptember első napjaiban szinte teljes lett a határzár. Csöbörből vödörbe került a szakma. – Augusztusban néhány külföldi fuvar miatt  visszaállítottunk 4 buszt a forgalomba. De még a költségeket sem tudtuk kitermelni mert a szeptember 1-jétől életbe lépett határzár miatt minden őszi utunkat lemondták. Így kénytelenek voltunk újra leállítani a buszainkat. Igaz, hogy két 9 fős busszal munkásjáratokat is viszünk, de ezzel éppen csak a sofőrök bérét és az üzemanyagköltséget tudjuk kitermelni. Az iskolák pedig minden megrendelésüket lemondták. –  összegez egy Komárom-Esztergom megyei cégvezető.

Ugyanerről számol be egy Zala megyei vállalkozó is: – Májusban jött egy-két megbízásunk, így visszaállítottunk rá egy buszt. Ősszel lettek volna határon túli iskolai fuvarjaink, de azokat augusztus végén, a szeptember 1-jei határzárra hivatkozva visszamondták. Az utazási irodáktól nem érkezik semmi, a belföldi utakat pedig az utolsó pillanatokban sorra mondják vissza. Az egyetlen bevételi forrásunk a kézilabdások szállítása, de erre is elég egy kisbusz. Nem tudjuk, mi lesz, ha ez így folytatódik.

– Nálunk is folyamatosak a lemondások. Július 12-e után a sárga és piros zónás, szeptember 1-je után meg az összes külföldi utat lemondták. Belföldi útjaink eddig hébe-hóba voltak nyugdíjas klubok, egyházak, sportegyesületek megbízásából. Ezek bevétele azonban csak egy ember bérét termeli ki.  Nem tudom mit hoz a jövő, mert az utasok egyre jobban félnek a vírustól.

Csak úgy foglalnak, ha vissza lehet mondani

Csak előfoglalások vagy feltételes, kötelezettség nélküli megrendelések vannak, amiket következmények nélkül le lehet mondani. Több utazási irodánál is ez lett a gyakorlat, a szállodáknak sem fizetnek foglalót. Ezeket a foglalásokat bármikor, következmények nélkül le lehet mondani.

A legbiztosabb pontnak a régi szerződések számítanak, friss szerződéseket kötni szinte lehetetlen. – Jelenleg csak sportegyesületektől vannak megbízásaink, ezek többsége régi kapcsolat. Augusztusban volt néhány belföldi utunk, de abból is volt lemondás. Nem látok jövőt a buszos szakmában – panaszolja egy Baranya megyei vállalkozó.

Pénzügyileg a padlón, segítség pedig nincs 

A hitelmoratóriumon túl a kormány a buszos vállalkozások számára semmilyen segítséget nem nyújtott. Az idegenforgalom számos segítséget kap – talán a szállodaipar jó lobbyerejének köszönhetően. Az idegenforgalomhoz ezer ponton csatlakozó buszosok viszont semmit. Nincs adókedvezmény, nincs járulékelengedés az alkalmazottaknak. A kormány álláspontjában az tükröződik vissza, hogy a buszos közlekedés a közlekedési vállalkozások csoportjába tartozik, nem pedig az idegenforgalmi csoportba.

Ebben a helyzetben egy dolgot tehetünk: kivárunk, hátha jövőre már jobb lesz a helyzet. Csakhogy nulla bevétel mellett idővel egy újabb teherrel is számolnunk kell: egyszer csak újraindul a hitelek törlesztése.

Mi lesz a moratórium után?

A buszos vállalkozások számára az egyetlen valamit is érő állami segítség a hitelmoratórium bevezetése volt. A leállított buszok lízingjének fizetése ugyanis már nyár elején tönkretette volna a vállalkozásokat.

De a  hitelmoratórium egyben csapda is volt, több vállalkozás számára is. – Euróban fizetem a busz lízingdíját. Vásárláskor ez logikus döntés volt, hiszen nemzetközi utakat viszek, így bevételeim euróban érkeznek. Most azonban gyűlik a meg nem fizetett kamat, s emelkednek a havi részletek a forint gyengülése miatt. A fennálló tartozásom jelentősen emelkedik, miközben buszom eladhatatlanná vált. Talán jobb lett volna ha már nyár elején becsukom a boltot és eladom a buszokat – festi le a helyzetet egy buszos szakember

Legrosszabbul azok jártak, akik a külföldi turistákra szakosodtak. A megvásárolt luxusbuszok lízingjén ketyeg a kamat, miközben a leállított járművek folyamatosan veszítenek az értékükből. – Másfél éve vásároltam 4 luxusbuszt, egyenként 70 millió forintért, elsősorban az amerikai, kínai és japán turisták kiszolgálására. A buszaimat nem volt érdemes visszaállítani a forgalomba, mert tavasz óta csupán 1-2 megrendelésem lett volna. Ez pedig nem termelte volna ki sem a biztosítás díját, sem a bérköltségeket. Szerintem ekkora baj még nem volt – mondja egy 30 éve a szakmában dolgozó budapesti vállalkozó.

 40%-ot csökkent a buszok értéke

Sokan szabadulnának a bevételt nem termelő buszaiktól. A hirtelen túlkínálat miatt azonban a járművek piaci értéke lezuhant, egyes becslések szerint 40 százalék körüli értékcsökkenéssel számolhatunk.

A mostani pénzügyi helyzet hasonlít a  2009-es ingatlanválsághoz. A tartozások megnőnek, miközben a fedezet elértéktelenedik.

Azokat a vállalkozásokat is a bedőlés fenyegeti, amelyeknek nincs tartozásuk. Egy kisebb családi cég vagyonát a buszok jelentik, amikkel dolgoznak. Mennyit érnek most ezek a buszok? Az eddigi egyharmadát. A család vagyonának a kétharmada eltűnt nyom nélkül, mint ahogyan az ingatlanvagyonok tűntek el 2009-ben.  

Ez akkor lesz kezelhetetlen probléma, amikor frissíteni kellene, csakhogy a lecserélendő jármű eladási ára meg sem közelíti az új busz kezdő díját. Cserélni nem tudják, így inkább megtartják majd a régit. Csakhogy azzal egyre nehezebb lesz munkát vállalni. A járműpark öregedni kezd, miközben a megbízók az 1-2 éves buszokkal rendelkező cégek között keresgélnek majd. És kapni is fognak megfizethető ajánlatokat, hiszen ha végre lehet majd dolgozni, mindenkinek kelleni fog a munka.

Nagy Csaba és Őri András