Autóbuszos vállalkozóként kihasználhatjuk-e  a telekocsizásban rejlő lehetőségeket? 

Az üzleti telekocsi fogalma egy kicsit fából vaskarika, mert a telekocsi alapvetően nem üzleti vállalkozás. Eredeti célja szerint az utazási költségek megosztására jött létre, magánszemélyek számára. Lényege, hogy aki saját kocsijával valahová utazik az előre meghirdeti az utat, és így mások is csatlakozhatnak hozzá. A költségeket pedig megosztják egymás között. A más autójába beülő utas tehát fizet a szállításért, de az elfogadott szabályok szerint csak annyit, amennyi a tényleges útiköltség rá eső része.

Ha a sofőr a benzinpénz arányos részénél többet kér, akkor az már szállítási vállalkozásnak minősül. Itt már beavatkozik a NAV is és a közlekedési hatóság is. Az adóhatóság az így szerzett jövedelem elszámolását és adózását követeli, na meg azt, hogy a tevékenységet valamilyen vállalkozási formában végezzük. A közlekedési hatóság pedig a személyszállításra vonatkozó szabályokat veszi elő.

A telekocsis hirdetések között mégis egyre nagyobb számban találunk üzleti hirdetéseket. Az utakat hirdető oldal ezt a saját részéről hivatalossá is tette: külön szerződés ellenében engedik az üzleti hirdetéseket. Részükről akkor számít egy út üzletinek, ha

– a sofőr egyszerre 5 utasnál többet szállít

– a megbecsülhető üzemanyag-költségnél többet kér egy utastól

– egynél több járműre hirdet utakat

– naponta többször is megteszi ugyanazt az útvonalat stb.

Ezek a szempontok valóban jól elkülönítik a valódi autómegosztókat azoktól, akik a telekocsi-rendszert valójában személyszállító vállalkozás működtetésére használják. Ezt tehát ma már a telekocsis cég saját szabályzata sem tiltja. Egy dologról azonban nem szabad megfeledkezni: a telekocsis szabályzat nem ad felmentést a személyszállítási jogszabályok betartása alól. A jog nem ismeri azt a kategóriát, hogy „üzleti telekocsi“. Aki személyszállítást végez, annak három lehetősége van:

– autóbuszos

– taxis vagy

– személyautós személyszállítási engedéllyel rendelkezik.

Menetrend szerinti autóbuszos engedélyhez gyakorlatilag nem tudunk hozzájutni. A taxiengedély adott településre, vagy megyére szól. A személyautós személyszállítási engedélyt pedig olyan vállalkozások kaphatják, amelyek turisztikai, oktatási vagy hasonló vállalkozáshoz közvetlenül kapcsolódva végzik a személyszállítást.

Ma gyakorlatilag nincs jogszerű lehetőség arra, hogy valaki kisbusszal vagy személyautóval fő tevékenységként végezzen üzleti célú személyszállítást. A személyautós személyszállítást a jogalkotók valamiért nem engedik önállóan végezni – talán éppen azért, hogy ne jelenthessen túl erős versenytársat az állami buszközlekedésnek. Nem taxiként működő személygépkocsival csak akkor lehet pénzért utasokat szállítani, ha ez a szolgáltatás valami más, fő szolgáltatás része. Például kirándulást szervezünk Budapestre, s annak résztvevőit szállítjuk a fővárosba. Vagy egy szálloda vendégeit visszük a reptérre, a pályaudvarra. Egy konferencia résztvevőit fuvarozzuk a rendezvény helyszínről a szállásra. Az ide tartozó kormányrendelet csakis ilyen jellegű szolgáltatásokhoz kapcsolódva engedi meg a személyautós személyszállítást.

Az előre meghirdetett menetrend alapján, más, csatlakozó szolgáltatás nélkül végzett kisbuszos személyszállításra semmilyen jogszabály nem ad ma lehetőséget. Erre az üzleti alapon végzett telekocsizás sem jogosít fel, a telekocsi-céggel kötött szerződés nem pótolja a jogszabály által adott felhatalmazást.

Nagy Csaba

Cikkünket teljes terjedelében a Busztransz Magazin szeptemberi számában olvashatják.