Külföldről kapott gyorshajtási bírságot egy vállalkozó. Az eset igencsak meglepte, mert saját tachográfjának hitelesnek gondolt adatai szerint alig 70-nel haladhatott ott, ahol a német traffipax 84 km/h sebességgel bemérte. Milyen lehetőségeink vannak, meddig mehetünk el ilyen esetben, ha nem érezzük jogosnak a büntetést?
Más területről is vannak ilyen példák
Magyarországon a hasonló, problémás esetek legtöbbször nem annyira a sebességmérés, mint inkább az utakra telepített tengelysúlymérő-eszközök pontossága kapcsán merültek fel. Jelentősen hat a mérésre a jármű mozgása, a hőmérséklet, a szél és legjobban az útpálya egyenetlenségei. De befolyásolja a mérést a sebesség, az abroncsok állapota és mintázata is. Ha sebességgel, különböző vezetési stílusban hajtunk rá egy-egy súlymérő pontra, nagy valószínűséggel eltérő értékeket fogunk eredményül kapni. Ennek ellenére a hatóságok ragaszkodnak minden esetben a kapott eredmény hitelességéhez, elzárkózva minden további bizonyítási lehetőségtől.
Hasonló esetek gyorshajtással kapcsolatban is szép számmal találhatók itthon és külföldön egyaránt. A sajtóban olvashattunk egy brit autós esetéről, akinek annyi volt a bűne, hogy a fixen telepített sebességmérő látóterében parkolt. Mégis több gyorshajtási bírságot kapott, mert valahogy a kamera az ő rendszámát olvasta le a valódi gyorshajtó helyett. Itthon egy kamionos pere vált ismertté pár évvel ezelőtt – ő a tachográf szerint 92 km/h-s sebességgel haladt, a büntetést mégis 140 km/h-s gyorshajtás miatt szabták ki rá. Más esetben egy tréleren szállított autóra szabták ki a közigazgatási bírságot, mert tévedésből annak a rendszámát olvasta le az automata kamera.
A fenti esetek mindegyikében közös, hogy a gyorshajtások ügyintézése automatizált, a bírságot emberi kéz érintése nélkül osztja ki a rendszer az objektív felelősség elve alapján. Úgy tűnik, hogy ebbe a rendszerbe a tévedés eleve bele van kódolva. Összességében talán a hatóságnak is kevesebb pénzébe kerül az esetleges tévedések utólagos javítása, mint egy emberi közreműködő beillesztése a rendszerbe.
Nem kell rögtön elfogadni a büntetést
A gyorshajtás bemérése után a kiszabott közigazgatási bírságról kapunk egy határozatot. Ebben részletesen leírják a fellebbezés lehetőségét is, de vigyázzunk ezzel! Ha elindítjuk a fellebbezést, akkor máris zsákutcába navigáljuk magunkat. Fellebbezni akkor érdemes, ha egy ügyben felmerül valami új körülmény, amit eddig az eljárás során nem ismertem, vagy rajtam kívül álló ok miatt nem használhattam fel.
Ha vitatjuk a büntetés jogosságát, akkor fellebbezés helyett magát az első határozatot kell kijavíttatnunk. Ennek nem a fellebbezés az eszköze, hanem a bizonyítási eljárás. Amikor tehát megkapjuk a határozatot, akkor bizonyítási indítványt kell előterjesztenünk. Ennek során már nem automatával találkozunk, ugyanis a rendőrségnek elő kell vennie a bizonyítékait, meg kell mutatnia, mire alapozva szabta ki a büntetést. Például így nem csak azt az egy fotót láthatjuk, amit megosztanak velünk a határozattal, hanem a kamera által készített összes felvételt meg kell mutatniuk. Azokon már felfedezhetjük a tévedésre okot adó körülményt is.
Mi is bizonyíthatunk
A bizonyítási eljárás során mi is bemutathatjuk a bizonyítékainkat, ha vannak ilyenek. A bírság kiszabásakor ugyanis a hatóság semmit nem vesz figyelembe, ami esetleg árnyalhatná a képet, meg sem kérdezik a másik felet. Mivel a kamera képét eleve hitelesnek fogadják el, semmiképpen sem kérdőjelezik meg a büntetés jogosságát.
Ha tehát úgy gondoljuk, hogy például az egészen mást mutató tachográf adatok igazolják a hatóság tévedését, akkor bizonyítási eljárást kell kérnünk, és ennek során kell bemutatni az információkat. Ez persze nem egy bírósági tárgyalás, hanem valóban csak egy adategyeztetés. Megnevezhetjük, hogy a kapott határozatnak melyik pontjával nem értünk egyet. Kérhetünk helyszíni szemlét is. Bemutathatjuk a bizonyítékainkat, például a tachográf által mutatott sebességadatokat.
Mivel azonban ez nem egy bírósági tárgyalás, így a hatóságot nem kötelezi semmi sem arra, hogy egyáltalán figyelembe vegye az általunk bemutatott információkat. Ha nyilvánvaló tévedés történt, mint például a parkoló autó esete, akkor törölni fogják a bírságot. Ha azonban az általuk mért sebességadatok állnak szemben az általunk mért adatokkal, akkor valószínűleg nem sok esélyünk van a tisztázásra. A hatóság eleve hitelesnek fogadja el a saját mérőeszközét, és ebben nem várható tőlük semmi rugalmasság. Arra fognak hivatkozni, hogy az eszközt hitelesítették, tehát jól működik, minden mással szemben az mutatja a hiteles adatokat.
Ha ennek ellenére sem fogadjuk el a bírságot és bizonyítani akarjuk az igazunkat, akkor marad a fellebbezés. Végső soron a másodfokon eljáró hatóság fogja mérlegelni, hogy a hitelesített tachográf vagy a hitelesített rendőrségi sebességmérő adatait fogja-e elfogadni.
Mi a helyzet a külföldi büntetéseknél?
Nehezebb dolgunk van, ha külföldön büntetnek meg szerintünk jogtalanul hasonló helyzetben. Néhány éve működik az Európai Unión belüli rendőrségek együttműködése. Egy uniós tagállam rendőrsége ma pillanatok alatt lekérheti a külföldi jármű tulajdonosi adatait, és elindíthatja a bírságolási folyamatot. A büntetésről szóló határozatot a magyar rendőrség kézbesíti, de ez részükről csak kézbesítést jelent. A vitatott bírságokkal kapcsolatos ügyek intézését nem itt, hanem az adott országban, az ő jogrendjük szerint kell kezdeményezni. Ez az adott állam jogrendjét ismerő közlekedési szakértő nélkül szinte lehetetlen vállalkozás.
Ráadásul az itthon ismert probléma külföldön is meg fog jelenni: a saját hitelesített traffipaxuk adatait fogják hitelesnek elfogadni, vagy a külföldi sofőr menetírójának a feljegyzéseit?
Azt gondoljuk, egy ilyen eljárásba akkor érdemes belevágni, ha nyilvánvaló tévedésről van szó, ami az alapvető tények alapján ki is derülhet. Például bizonyítani tudjuk, hogy a jármű nem is járt ott, téves a rendszám leolvasása. Néhány éve egy magyar fuvarozó azért kapott volna franciaországi büntetést, mert a rendszámot leolvasó automata tévesen értelmezte az országjelzést. A betűk és számok a rendszámban azonosak voltak, de az érintett egy litván teherautó volt, nem magyar. Egy ilyen tévedés rögtön nyilvánvalóvá válik, ha a fotóra ránézünk. Azt azonban hiába akarjuk bizonygatni, hogy a mi sebességmérőnk hitelesebb az ő hatóságuk által használt eszköznél. Ennek bizonyítására egyszerűen nincs esélyünk.
Nagy Csaba
Minden jog fenntartva!
Ha a cikkből idézni szeretne, vagy az adatait fel kívánja használni, kérjük, linkkel jelölje meg a forrást.
Ha az egész cikket közölni szeretné, kérjük, forduljon szerkesztőségünkhöz.