A bérezéssel kapcsolatban legtöbbször csak az alapbért vesszük figyelembe, pedig a különböző bérpótlékok is jelentős többletet adnak hozzá a járművezetők fizetéséhez. Vegyük sorra, milyen pótlékokat kell fizetni a gépkocsivezetőknek!

A hivatásos gépkocsivezetők alapvetően munkaidőkeretben dolgoznak, ezt az elszámolási módot a közeledési törvény írja elő. Általában két-három hónap a munkaidőkeret hossza. A beosztás szerinti munkaidő gyakran változó, többségében az aktuális feladattól függ, hogy egy nap hány órát dolgozik a sofőr. Változó a munkakezdés ideje is, ráadásul az éjszakai órákban végzett munka is gyakori. Ilyen körülmények között a teljesített órák számától függően számolnunk kell

• a rendkívüli munkavégzésre járó pótlékkal (túlórapótlék),
• a munkaszüneti napon történő munkavégzés után járó pótlékokkal, 
• éjszakai pótlékkal és
• műszakpótlékkal. 

Túlórapótlék

Munkaidőkeret esetén rendkívüli munkaidőnek általában a munkaidőkereten felül teljesített órákat kell tekintenünk. Ez alapján csak a munkaidőkeret utolsó hónapjában beszélhetnénk túlóráról, amikor a sofőr már teljesítette a két vagy három hónapra szóló teljes óraszámát. Valójában ennél több esetben kell túlórát elszámolni. A munkaidőkereten túli órák mellett ugyanis rendkívüli munkaidőnek számít a munkaidő-beosztástól eltérő munkavégzés is. 

A munkaidő beosztását alapesetben legalább 168 órával a munkakezdés előtt közölni kell a dolgozóval. Ha váratlan, előre nem látható körülmény merül fel, akkor is legalább 96 órával korábban közölni kell az érintettekkel az új beosztást. A sofőrökre viszont eltérő szabályok érvényesek, számukra elég a megváltozott műszak előtt 12 órával közölni az új beosztást. Ha viszont ennél a 12 óránál közelebbi időpontban módosítjuk az eredeti beosztást, akkor a megváltozott munkaidő rendkívüli munkavégzésnek számít, és arra is meg kell fizetni a 15%-os túlórapótlékot. Tehát ha egy sofőrünknek kedden reggel 7-kor kezdődne a munkaideje és hétfő este 8-kor szólunk neki, hogy már hajnali 4-kor el kellene indulnia, akkor túlórát kell fizetni. Sőt, a törvény szerint ilyenkor nem is csak a hajnali 4 és reggel 7 óra közötti időszakot kell rendkívüli munkaidőként elszámolni, hanem annak a műszaknak az első 12 óráját mindenképpen túlórának kell tekinteni. Ha még hétfőn napközben változtatjuk meg a beosztását, akkor még nem kell túlórát fizetni, mert 12 óránál több idő van még munkába állásig.

Tudjuk jól, hogy mennyire nehéz lenne végrehajtani egy ilyen szabályt például akkor, ha a sofőrünk éppen külföldön tartózkodik, és az egyik feladat befejezése után kapja meg a következőre vonatkozó utasításokat. Egyszerűen lehetetlen megfelelni a 12 órás előírásnak. Három évvel ezelőtt volt is egy ilyen per hazai bíróságokon. A sofőrök több mint félmillió forint túlórapénzt szerettek volna megkapni a 12 órás szabályra hivatkozva. A hosszasan, több fórumon tárgyalt ügynek a Kúrián lett vége. A legfelsőbb bíróság végül azt mondta ki, hogy ilyen esetben nem az egyes fuvarfeladatokat kell külön-külön figyelembe venni, hanem azt az időpontot, amikor a járművezető a fuvarozási tevékenységet megkezdi. Tehát amikor a sofőr elindul külföldre, az az időpont számít munkakezdésnek. Ennek az időpontjára kell alkalmazni a 12 órás szabályt. Ezen túl, hogy a külföldi tartózkodás során az egyes napok beosztása hogyan történik, az már mind ugyanannak a feladat részének tekinthető, tehát nem kell ez idő alatt a 12 órás szabály betartását figyelni.

Munkavégzés hétvégén és munkaszüneti napokon

A normál munkarendben heti 5 munkanappal és 2 nap pihenővel számolunk, de a személy- és áruszállításban arra ne számítsunk, hogy ezek mindig hétvégére esnek. A pihenőnapok egyenlőtlenül is kiadhatók. A szombat nem áll semmilyen védelem alatt, s a vasárnapokra is csak az a szabály, hogy legalább havonta egy alkalommal kötelező a pihenőnek vasárnapra esnie.

A sofőrök munkája olyan jellegű hogy vasárnapra is beoszthatók rendes munkaidőre. Ez azt jelenti, hogy vasárnapra külön pótlékot nem számolunk nekik. Ha ellenben munkaszüneti napon kell valakinek dolgoznia, akkor az erre járó 100%-os pótlékot meg kell kapnia (munkaszüneti nap a január elseje, március 15., nagypéntek, húsvét vasárnap és hétfő, május 1., pünkösd vasárnap és hétfő, augusztus 20., október 23. és december 25-26.).

Éjszakai pótlék

Az éjszakai pótlék számítása során vegyük figyelembe, hogy a sofőrökre vonatkozó közlekedési törvény és a munka törvénykönyve előírásai kicsit eltérnek egymástól. A sofőrök éjszakai munkáját máshogyan kell számolnunk, mint a többi munkavállalóét. A közlekedési törvény az éjszakai munkavégzést az utazó munkavállalók számára éjfél és hajnali 4 óra közötti időszakra korlátozza. A sofőrt tehát éjszakai pótlék nem az este 10 és reggel 6 közötti időszakra, hanem csak az éjfél és reggel 4 óra közötti időszakra illeti meg. Erre az időszakra 15% bérpótlékot kell fizetni neki.

Műszakpótlék

Figyelembe kell vennünk azt az előírást is, ami szerint bizonyos esetekben nem éjszakai, hanem műszakpótlék illeti meg az éjjel is vezető sofőrünket. A munka törvénykönyve szerint műszakpótlék jár az este 18 és reggel 6 között végzett munkára, ha a következő feltételek fennállnak:

• a munkavégzés 18.00 és 06.00 közé esik
• a napi munkaidő kezdete rendszeresen változik, legalább a hónap egyharmadában nem állandó
• ha az eltérés a legkorábbi és a legkésőbbi kezdés között legalább 4 óra.

Ilyen esetben az éjszakai műszakpótlék 30%.

Ha tehát a járművezető fix munkaidőben dolgozik, például hajnali 5 órás kezdéssel viszi a reggeli munkásjáratot minden nap, akkor ő nem kaphat műszakpótlékot, mert nem változik a munkakezdés ideje. (Ha 0 és 4 óra között dolgozna, akkor az éjszakai pótlék járna neki.) Ha viszont a beosztása szerint egyszer hajnalban kezd, máskor pedig délutáni szállításokra van beosztva, akkor műszakpótlékot fizetünk neki az este 6 és reggel 6 között letöltött órákra. Ha pedig műszakpótlékot kap a sofőr, akkor éjszakai pótlék már nem jár neki, akkor sem, ha éjfél és hajnali 4 között is dolgozik. Vagy éjszakai vagy műszakpótlékot fizetünk a beosztás jellegétől függően.

Pótlékok átalányban

A pótlékok kifizetésének a számolgatás mellett van egy másik módszere is, ez pedig az átalányban történő elszámolás. Ha előre tudjuk, hogy valakinek a munkája rendszeresen a pótlékokkal járó időszakokra fog esni, akkor megállapodhatunk vele úgy is, hogy ezekre havonta mindig egy fix összeget kap. Ez lehet, hogy nem pont annyi lesz, mintha minden egyes pótlékot külön-külön kiszámolgatnánk, cserébe viszont egy megbízhatóan érkező, fix havi összeget fog kapni a számlájára. Így a dolgozó minden hónapban állandó összeget kap, ami nekünk is jó, mert nagyságrendekkel egyszerűsíti a bérszámfejtést. Ebben az esetben ugyanis nem kell számolnunk a műszakokat és az éjszakákat. A rendkívüli munkaidő viszont nem vonható be a pótlékátalányba, tehát a túlórákat mindenképpen külön kell majd fizetni.

A pótlékátalányt kizárólag a két fél írásos megállapodásával vezethetjük be, tehát ezt a munkaszerződésben kell rögzíteni. Bele kell írni, hogy pontosan milyen pótlékokat akarunk átalánnyal kiváltani. Akkora összeget kell átalányként megjelölnünk, amekkora valóban arányban áll a munkakörben egyébkén várható pótlék nagyságával.

A pótlékátalányt az alapbérbe is beépíthetjük. Megállapíthatjuk úgy a munkatársunk bérét, hogy az már minden külön átalány nélkül tartalmazza a pótlékokat is. Neki ez a legjobb megoldás, mert az alapbére nő meg ezzel az összeggel. Itt is arra kell ügyelnünk, hogy a bérnek valóban olyan magasnak kell lennie, hogy az láthatóan tartalmazza a pótlékokat. Ha például egy azonos munkakörben dolgozó másik sofőrünk havi alapbére 400 ezer forint, akkor nem mondhatjuk egy új belépőnek, hogy neki is ennyi lesz az alapfizetése a pótlékátalánnyal együtt. A legnagyobb hiba, ha az új munkatárs fizetését a minimálbérben vagy a garantált bérminimumban állapítjuk meg, miközben azt állítjuk, hogy ez a pótlékokat is tartalmazza.

Nagy Csaba