Kifizethetjük-e valakinek a képzési költségeit akkor is, ha az illető még nem áll munkaviszonyban a vállalkozásunkkal? Azaz finanszírozhatjuk-e valakinek a D-s jogosítvány és a GKI megszerzésének a költségét úgy, hogy majd csak a sikeres vizsga után vesszük fel dolgozni?

Egy olvasónk tette fel a fenti kérdést. Lenne egy jelöltjük, akinek szívesen kifizetnék a jogosítványszerzés és a GKI költségeit, majd alkalmaznák őt. Az illetőnek nincs pénze a tanfolyamok elvégzésére, így önerőből nem tudja ezt finanszírozni. Felvenni viszont még nem tudják, hiszen amíg nincsenek meg a papírjai, addig nem tudják semmilyen munkakörben sem foglalkoztatni. Mit tehetnek ebben a helyzetben?

Valójában egy kis csavarral megoldható ez a helyzet is, bár adót kell majd fizetni az átvállalt képzési költségek után.

A magánszemélynek adóznia kell

A személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint a magánszemély számára bevételnek minősül minden vagyoni érték, amit mástól megszerez, akár pénzben, akár nem pénzben jut hozzá. Az is vagyoni érték, ha valaki kifizeti annak a képzésnek a díját, amiben részt veszek. Ha tehát egy magánszemély számára a vállalkozásunk kifizeti a tandíjat és egyéb költségeket, akkor az illetőnek a kifizetett összeg után jövedelemadót és járulékot is kell fizetnie. Ugyanúgy, mintha fizetést kapott volna. Ez sem kevés, de tulajdonképpen egy kisebb áldozat azért, hogy leendő munkahelye átvállalja tőle a képzési költségeket.

Tanulmányi szerződés helyett polgári szerződés

Kevésbé egyszerű a vállalkozás oldaláról nézve a helyzet. Saját dolgozóinak minden vállalkozás kifizetheti a képzési költségeket. A törvény szerint, ha annak a képzésnek az elvégzése szükséges az illető munkájának az ellátásához, akkor számára nem is keletkezik szja-köteles jövedelem, azaz nem kell adót fizetnie az átvállalt képzési díj és egyéb költségek után. Ez azonban csak a saját dolgozókra, esetleg a társas vállalkozás tagjaira vonatkozik. 

Egy külsőssel, aki még nem dolgozik a vállalkozásunknak, nem tudunk tanulmányi szerződést kötni. Ellenben leszerződhetünk vele más módon. Köthetünk egy egyszerű polgárjogi megállapodást, melyben nagyjából ugyanazokat a feltételeket rögzítjük, melyek egy tanulmányi szerződésnek a részei is lehetnének.

Ilyen esetben leginkább arra kell ügyelnünk, hogy a szerződés feltételeit a lehető legpontosabban rögzítsük. A tanulmányi szerződés mögött ugyanis ott áll a munka törvénykönyve. Ha valamilyen feltételt nem pontosítunk a szerződésben, akkor a törvény előírásait kell csak elővennünk. Egy polgári szerződés mögött nincs ott ez a törvény, csak azok a feltételek élnek, melyeket belefoglalunk a szövegbe.

A szerződéskötés során tehát nagyon részletesen rögzítenünk kell a felek kötelezettségeit, vállalásait. Az egyik fél tehát azt vállalja, hogy kifizeti a képzés díját, majd a sikeres vizsgát követően alkalmazni fogja a másik felet. Rögzítsük pontosan a feltételeket: mit fogunk kifizetni? Van-e valami más juttatás, amit a konkrét tandíjon kívül állnunk kell? Mi a teendő, ha az illető megbukik a vizsgán, mennyi időn belül kell befejeznie a tanfolyamot? Mikor kell munkaszerződést kötni, milyen munkakörre, mennyi pénzért? Mennyi időre szól a munkavégzési kötelezettsége? A másik fél arra vállal kötelezettséget, hogy elvégzi a képzést és a vizsga után munkaszerződést köt a vállalkozással. Mik a jogkövetkezmények, ha nem végzi el a képzést, ha nem köt velünk utána munkaszerződést, vagy ha a rögzített időn belül felmond a vállalkozásnál? Gyakorlatilag ebbe a szerződésbe egyszerre kell pontosan belefoglalnunk a leendő munkaszerződés és a tanulmányi szerződés tartalmát is.

Adózni kell utána

E szerződéssel tehát átvállalhatjuk a képzési költséget, majd a további feltételeket teljesítve fel kell vennünk dolgozni az illetőt. Sajnos az adófizetést nem tudjuk kikerülni, hiszen a képzés megvalósulásakor ő még nem a vállalkozás dolgozója. A képzési költség után ugyanúgy kell adóznunk, mintha bért fizetnénk.

Megoldás lehet, és egyszerűsítheti a kereteket, ha a képzés idejére felvesszük részmunkaidős alkalmazottnak az illetőt. Ezt akár határozott idejű munkaszerződéssel is megtehetjük a képzési időre. Így már létrejön egy munkaviszony a két fél között, s munkáltatóként adómentesen vállalhatjuk a képzési költséget.

A részmunkaidőt napi 2 órában vagy még kisebb óraszámban is meghatározhatjuk. Arra ügyeljünk, hogy részmunkaidő esetén a járulékokat mindenképpen legalább a minimálbér 30 százaléka után kell a munkaáltatónak megfizetnie akkor is, ha a munkavállaló ennél alacsonyabb óraszámban dolgozik. Hogy ez megéri-e, függ attól, hogy mennyibe kerül a tanfolyam, mennyi idő alatt tudja elvégezni, ez idő alatt mennyi bért kellene neki kifizetnünk és mennyi lenne ennek a járulékköltsége.

Példa:

Tegyük fel, hogy kifizetünk valakinek egy polgárjogi szerződés alapján 500 ezer forint oktatási költséget. Számára ez 500 ezer forint jövedelem lesz. Ahhoz, hogy ezt nettóban megkaphassa, a járulékokat és az adót bruttó 751 ezer forint alapján kell kiszámolnunk. Fizetni kell 112.782 forint jövedelemadót és 139.098 forint tb-járulékot, továbbá a munkáltatónak 97.744 forint szociális hozzájárulási adót. Az összes közteher tehát 349.624 forint lesz.

Ezzel szemben, ha felvesszük alkalmazottnak részmunkaidőben, akkor havonta a minimálbér 30%-a után kell járulékot fizetni, plusz ugye a bért és az szja-t a tényleges bérkifizetés alapján. Órabér alkalmazása esetén a minimálbér jövőre 1672 forint. Ha tehát felveszem dolgozni a jelöltemet havi 20 órára, akkor az előzőeken túl még 16.139 Ft tb-t, 12.759 Ft szocho-t fizetek az államnak, mellette pedig 33.440 forint bruttó bért fogok fizetni a munkavállalónak. A vállalkozás havi költsége így valamivel több, mint 60 ezer forint. Ez a megoldás esetleg akkor éri meg, ha a jelöltünk maximum 6 hónapon belül el tudja végezni a szükséges képzéseket.

Nagy Csaba