Halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés miatt nyomoz a rendőrség annak a 4 éves kislánynak az ügyében, akit az óvodába szállítás során a buszon felejtettek, s belehalt a felforrósodó járműben elszenvedett hősokkba. A hírrel találkozó közönség véleménye megosztott, csak a felháborodás közös. Egyformán hibáztatják a sofőrt, az óvónőt, a szülőt, bárkit, akinek a halált okozó mulasztás a számlájára írható. Cikkünkben nem a konkrét esettel foglalkozunk, hanem azzal, ami ránk tartozik: a gyermekek szállításának szabályaira hívjuk fel olvasóink figyelmét. 

A személyszállítás veszélyes terep, hiszen a legkisebb hiba is emberek életébe kerülhet. És még inkább nehezített a terep, ha gyerekeket szállítunk. A kicsikben nincs meg a felnőttekre már jellemző szabálykövetés, nem látják a veszélyeket, és józan megfontolás helyett minden pillanatban azonnali érzelmi hatások alapján cselekszenek. Nem árt, ha erre mindig emlékeztetjük magunkat. A gyerekek esetében nem teljesül az az elvárás, hogy „ezt már úgysem fogja megcsinálni, hiszen ő is tudja, hogy ártani fog vele“. A gyerek egyáltalán nem gondol arra, hogy valamilyen tettének mi lehet a következménye. Ha valami pillanatnyilag érdekesnek tűnik, akkor meg fogja tenni, legyen szó menet közbeni játékról vagy akár a leszállás előtti elbújásról a széksorok között. 

Tanulság: gyerekcsoport szállítása esetén soha nem alapozhatunk az utasok szabálykövetésére. Pontról-pontra kell betartanunk minden előírást, lista alapján végigmennünk az ellenőrzéseken éppen úgy, ahogyan a felszállásra váró repülőgép pilótája megy végig az ellenőrzési listákon. A pilóta talán már ezredszer indítja azt a gépet, de akkor sem teheti meg, hogy rutinból, „máskor is jó volt így“ hozzáállással kezelje a műszereket. El kell végezni az ezerszer elvégzett ellenőrzést is, mert a legkisebb hiba is emberéletekbe kerülhet.

Hogyan lehet tehát gyermekeket szállítani? 

Erre részben válaszol a KRESZ is, részben pedig a személyszállítási jogszabályokban kell keresnünk a választ. 

Meg kell különböztetnünk az iskolabuszt és a gyermeket szállító autóbuszt. Iskolabuszról akkor beszélhetünk, ha a busz kizárólag gyermekeket és felnőtt kísérőiket szállítja, megfelel az iskolabuszra vonatkozó szigorúbb előírásoknak, és az oktatási intézmény munkarendjéhez igazodva közlekedik. A feltételek miatt ennek csak kevés jármű felel meg: iskolabuszban kötelező minden üléshez a biztonsági öv, illetve 135 cm magasság alatt minden gyermeknek a biztonsági gyermekülés. 

A gyermeket szállító autóbusz már enyhébb kategória. Ide tartozik minden olyan járat, ami például a technikai hiányosságok miatt nem kerülhet bele az iskolabusz kategóriába, ám szintén csak gyermekeket és kísérőiket szállítja. Az ilyen járművet és az iskolabuszt is a „gyermekszállítás“ táblával kell megkülönböztetni. 

Kistelepülésekről óvodába, iskolába többnyire szerződött járatokkal, vagy a település saját kisbuszával jutnak el a gyerekek. Ismerjük jól ezeket a kisbuszokat: az elmúlt csaknem 20 évben számos vidékfejlesztési pályázat támogatta a kistelepüléseket falugondnoki vagy más közösségi célokra használt járművek beszerzésében. Jelenleg a Magyar Falu Program keretében futó járművek láthatók a leggyakrabban. Többnyire 9 személyesnél nagyobbak ezek a járművek, tehát D kategóriával rendelkező, képzett sofőrnek kell a volánnál ülnie. Neki pedig ismernie kell a személyszállításra vonatkozó rendelkezéseket – ha máshol nem, a mostanában sokat támadott GKI tanfolyam keretében találkoznia kellett ezekkel a jogszabályokkal. 

A szállítás feltételeit a személyszállítási törvény és a hozzá kapcsolódó kormányrendelet tartalmazza (213/2012 kormányrendelet). Ez utóbbi mind a menetrend szerinti, mind a szerződéses vagy különjáratok számára előírja, hogy a 6 éven aluli gyermekek a szolgáltatást kísérő nélkül nem vehetik igénybe. Azaz ha csak egy kisgyermek utazik is a falubuszon, akkor is kötelező egy kísérőt is biztosítani a szállításhoz. 

Ha több gyermek van, akkor minden tízre jutnia kell egy kísérőnek – tehát ha a kisgyerekeket egy 13-15 személyes busszal szállítják, akkor már nem is elég egy kísérőt adni melléjük. A reggeli járatok persze általában nem ilyenek: a faluból induló kisbusz viszi az óvodásokat, iskolásokat, vegyes korosztályban. Ritkán fordul elő, hogy 6-nál többen vannak az óvodások. De figyeljünk arra, hogy ilyen esetben kell már a 2 kísérő! 

A rendelet szerint a kísérővel utazó utasok járműben történő elhelyezéséről, valamint az utazás alatti folyamatos felügyeletükről a kísérő köteles gondoskodni. Ha nincs kísérő, akkor a gyermek szállítását meg lehet tagadni. Ám a rendelet azt is előírja, hogy a jármű személyzete nem köteles vizsgálni, hogy a gyermekek életkora miatt szükség van-e a kísérőre vagy nem (5.§ 6. bek.). Őszintén szólva ez így egy értelmezhetetlen rendeletnek tűnik. Előírja, hogy a gyermek nem szállítható kísérő nélkül, majd ennek ellenőrzése és betartatása alól felmenti a jármű személyzetét. 

De tegyük hozzá: a tragédiához vezető esethez hasonló helyzetek többnyire nem az autóbuszos szolgáltatók körében fordulnak elő. Ahogy egy óvónő fogalmazott az ügy kapcsán: az a baj, hogy az önkormányzatok megpróbálják “okosba’ megoldani” az ilyen szállításokat. Az önkormányzat megkapja pályázaton a buszt, arra azonban már nincs a településnek pénze, hogy annak a jogszerű működését is biztosítsák. Sok esetben a sofőr is közmunkás, kísérőnek pedig még az se jut. A szabályok betartását nem is ellenőrzi senki, hiszen ezek mind saját számlás szállítások. Még rosszabb a helyzet, ha a jármű 9 fős kisbusz: ekkor még D kategória sem kell a sofőrnek, simán felvesznek egy közmunkást a jármű vezetésére. És ő egyszemélyben vezet és felügyeli a gyerekeket. 

Ahol az önkormányzat autóbuszos szolgáltatónak fizet a gyerekek szállításáért, ott meg is követelik a feltételek pontos betartását. Ilyen esetekben szerződés írja elő, hogy mikor és hány kísérőnek kell a buszon jelen lennie. Hiányosság esetén pedig azonnal szerződést bontanának. 

Hogy a járműben felejtett kislány esetéhez hasonló ne fordulhasson elő, a legfontosabb, hogy a sofőr mindig tisztában legyen azzal, hogy hány gyereket szállít és őket hova kell vinnie. A legjobb megoldás erre egy tételes utaslista lenne. Az utaslista azonban nem kötelező, ezt csak a különjáratoknál írja elő jogszabály. Azt azonban a sofőrnek tudnia kell, hogy hányan ülnek a buszon és hányan szállnak le arról a végállomáson. 

Ha a szállítás a falu saját buszával történik, amit többnyire az önkormányzat alkalmazottja vezet, akkor az saját számlás szállításnak számít. Itt a jogszabály menetlevél vezetését írja elő. A saját számlás autóbusz-menetlevélen pedig fel kell tüntetni a szállított utasok számát. A sofőrnek tehát pontosan kell tudnia, hányan ülnek a járművön. És – mivel gyermekekről van szó – nem alapozhat arra, hogy úgyis le fog szállni mindenki. Létszám alapján pontosan ellenőriznie kell, hogy minden gyermek elhagyta-e a járművet. 

Egészen biztos, hogy a sofőr munkaköri leírásában az is szerepel, hogy a járat befejezése után hogyan hagyhatja magára a járművet. Ezt sem tehetjük meg csak rutinból! Ellenőrizni kell, hogy nem maradt-e valaki vagy valami az üléseken? Nem hagytak-e ott csomagot, gyúlékony vagy szennyező anyagot? Nincs-e sérülés az utastérben? Egy gyakorlott gépkocsivezetőnek egy ilyen ellenőrzés nem több pár percnél, s látjuk, ez a rutinfeladat emberéletet tudott volna megmenteni a mostani esetben is.

Nagy Csaba