Sok munkáltató azért is él ritkán a felmondás lehetőségével, mert attól tart, hogy túl sok pénzt kell a távozó dolgozó végkielégítésére kifizetni. Pedig nem így van: a végkielégítés fontos eszköz a munkájukat elveszítő emberek segítésére, de egyáltalán nem kell olyan széles körben alkalmazni, mint azt gondolnánk. 

A munka törvénykönyve pontosan előírja, hogy milyen esetekben kell a távozó dolgozónak végkielégítést fizetni, és azt is megszabja, hogy mennyit. Ennél többet mindig adhatunk, kevesebbet nem. Nem kell azonban aggódni: a végkielégítések jellemzően nem fogják romba dönteni a vállalkozás költségvetését. Jelentős anyagi terhet csak a sok embert érintő, csoportos leépítéseknél okoz ez a kötelezettség. 

Végkielégítést néhány ritka kivételtől eltekintve akkor kell csak fizetni, ha mi mondjuk fel egy alkalmazott munkaviszonyát. A felmondás kétféle lehet: a normál felmondástól megkülönböztetjük az azonnali hatályú felmondást (régebben rendkívüli felmondásnak is hívták). Ez főleg abban különbözik a rendes felmondástól, hogy nem kell felmondási időt biztosítani a távozó dolgozónak, a felmondás azonnal hatályos. Vegye magához a cuccait és menjen most azonnal. Erre csak ritka esetben kerülhet sor: valamilyen jelentős szabály megsértése, összeférhetetlen magatartás esetén élhetünk vele. Például valaki már nem először ittasan jön be dolgozni. Azonnal elküldhetjük érte, és ilyen esetben nem jár végkielégítés.

Nem kell végkielégítést fizetni az új dolgozóknak sem. A fizetendő pénz az évek múlásával egyre nagyobb lesz, de legalább 3 év nálunk letöltött munkaviszony kell hozzá. Nem a dolgozó életkora vagy összes ledolgozott munkaviszonya számít, hanem csak azt kell nézni, hogy itt, ezen a munkahelyen hány évet töltött el. 

A fizetendő összeg a letöltött évekkel arányosan emelkedik: 

– 3 év után 1 havi

– 5 év után 2 havi

– 10 év után 3 havi

– 15 év után 4 havi

– 20 év után 5 havi

– 25 év után 6 havi távolléti díjat kell végkielégítésként kifizetni.

A végkielégítés tovább növekszik, ha a felmondásra az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtti 5 éven belül került sor. Ekkor betöltött 3 év munkaviszony után plusz 1 havi távolléti díjjal nő a juttatás, 10 év után 2 havi, legalább 20 év letöltése esetén pedig plusz 3 havival. Az öregségi nyugdíjkorhatár ma 65 év. Ha például felmondunk egy 59 éves munkatársunknak, aki már 11 éve nálunk van, akkor neki 3 havi távolléti díját kell kifizetni. Ha viszont ugyanezzel a 11 év itteni munkaviszonnyal távozik, de nem 59, hanem már 60 éves, akkor nem 3, hanem 5 havi pénzt kell neki kifizetni. 

A végkielégítés kiszámolásához a távolléti díjat kell figyelembe venni. A távolléti díjba az alapbér, és a legutóbbi 6 hónapra kifizetett teljesítménybér és bérpótlék tartozik bele. A költségtérítés nem része a távolléti díjnak, így a napidíj és az üzemanyag-megtakarítás a végkielégítés szempontjából sem számítanak. 

Felmondás esetén sem jár azonban a végkielégítés, ha a rossz munkája vagy összeférhetetlen magatartása miatt küldjük el a dolgozót. A törvény ezt konkrétan írja: ha a felmondás indoka a dolgozónak a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása, vagy nem egészségi okkal összefüggő képessége, akkor nem fizetünk végkielégítést. Szó sincs tehát arról, hogy alkalmatlan emberek elküldése százezrekkel csapolná meg vállalkozásunk számláját. 

Forrás: 2012. évi I. tv. 77-79. §

Nagy Csaba