Egy közlekedési baleset után gyakorlatilag bármeddig elhúzhatja a kártérítés kifizetését a biztosító. A biztosítókat kötik ugyan törvényben lefektetett ügyintézési határidők, ám ezek könnyen kijátszhatók arra hivatkozva, hogy nem érkezett be időben minden irat. A károsult viszont az ügy lezárásáig nem jut hozzá a kártérítéshez, így csak a vesztesége halmozódik.

Olvasónk még áprilisban vált vétlen részesévé egy közlekedési balesetnek Szlovákiában. A kocsisor lassított, ám a hátulról érkező horvát furgon vezetője ezt nem vette észre, és hátulról belecsapódott. A vállalkozó itthon a MABISZ segítségével derítette ki, hogy melyik biztosítóhoz tartozik az ügy, s haladéktalanul meg is kereste őket kárigényével. A papírokat elindították, ám hónapok óta egy lépés sem történik az ügyben. A magyar társaság szerint a horvát fél nem küldi a papírokat, így ők nem tehetnek semmit. Az ügy egyre csak húzódik, olvasónk pedig nem jut a pénzéhez. Mivel a munkaeszköze ment tönkre, így a kártérítés megérkezéséig csak a vesztesége lesz egyre nagyobb, hiszen a sérült jármű kiesett a termelésből. Mit tehet ebben a helyzetben, vagy mit kellett volna lépnie, hogy ez az állapot ne következzen be?

A magyar biztosító nem a barátunk

Sajnos a nemzetközi biztosítási ügyek a legnehezebbek. A magyar károsult szeretné itthon, magyarul intézni az ügyeit, s ehhez látszólag meg is kapja a segítséget egy hazai biztosítótól. Legtöbben észre sem veszik, hogy ezzel mekkora csapdába sétálnak bele. A biztosító, amihez ilyenkor a legtöbben fordulnak, nem a károsult oldalán áll, s bizony egyáltalán nem érdeke, hogy az eljárás mielőbb lezáruljon.

Lássuk, hogyan is történik egy nemzetközi káresemény feldolgozása! Az Európai Unión belül közös szabályok szerint zajlik a kárrendezés. Ha egy balesetben több ország polgárai érintettek, akkor a kárrendezés indulhat bármelyikük országában vagy a baleset helye szerinti államban is. Így olvasónk elindíthatta volna az ügyét Szlovákiában, Horvátországban és Magyarországon is. Az egyes biztosítók szerződésben állnak más országbeli társaságokkal. Ha egy horvát cég biztosítja a károkozó járművét, de az eljárás Magyarországon indul el, akkor a horvát céget itt egy szerződött partner biztosító képviseli. Ezt úgy hívják, hogy kárrendezési megbízott. Olvasónk a MABISZ-tól az érintett horvát cég magyar kárrendezési megbízottjának a címét kapta meg, s nála kezdeményezte a kárrendezést. De ez a társaság a horvát biztosítótól kapta a megbízását, tőlük kapja a megbízás díját is. Nem a magyar károsult felet képviseli az ügyben, hanem a károkozó horvát biztosítójának az érdekeit tartja szem előtt. Ezt látnunk kell, hogy megértsük az ilyen eljárások nehézségeit. 

Ha külföldön, főleg Nyugat-Európában ér minket baleset, sokkal jobban járunk, ha helyben indítjuk el a kárrendezést. Ehhez persze kell nyelvismeret, és a helyi jogszabályokban is el kell igazodni, ami nem megy önerőből. Ezért ilyenkor forduljunk kárrendezési szakértőhöz, s azzal bízzuk meg, hogy a kárigényt közvetlenül a károkozó külföldi biztosítójához nyújtsa be. Többnyire gyorsabb ügyintézésre és egészen biztosan lényegesen magasabb összegekre számíthatunk, mintha a magyar kárrendezési megbízotton keresztül intéznénk az ügyet.

Milyen határidőt kell a biztosítónak tartania?

Reálisan azt kell mondanunk, hogy semmilyen határidőt nem kell a biztosítóknak betartaniuk. Persze a törvény nem ezt írja, de a megfogalmazások miatt a határidőkre vonatkozó szabályokon nagyon is könnyű átlépni.

A kötelező felelősségbiztosításról szóló törvény az első határidőt a károsult számára írja elő. A baleset bekövetkeztétől számított 30 napon belül meg kell tennünk a kárbejelentést. A károkozónak is be kell jelentenie az eseményt saját biztosítójának, méghozzá gyorsabban: neki erre mindössze 5 munkanapot ad a törvény. Külföldön bekövetkezett baleset esetén ezeket a határidőket a hazaérkezés napjától kell számítani.

A következő határidő már egy könnyen átléphető szabály. A biztosító a kárigény beérkezése után 15 napon belül köteles egy kellően megindokolt kártérítési javaslatot adni. A könnyítés ebben az, hogy ezt a határidőt a kárrendezéshez nélkülözhetetlen dokumentumok beérkezési idejétől kell számítani. Azt pedig a törvény már nem határozza meg, hogy milyen dokumentumot lehet nélkülözhetetlennek tekinteni. Ebbe beletartozhatnak a különböző szakértői felmérések is, vagy akár a felelősség megállapítását alátámasztó dokumentumok. A balesetért viselt felelősség csak akkor egyértelmű, ha a károkozó elismeri azt. Minden más esetben szakértők állapítják meg a felelősség kérdését. Ha pedig rendőri intézkedés is történt a helyszínen, akkor a rendőrségi eljárás lezárásáig a biztosító egy lépést sem fog tenni, hiszen a rendőrség állapítja meg a viselt felelősség mértékét. De ezen túl is, akár egy lényegtelennek tűnő kis irat késedelmes beérkezése miatt is várhat hónapokat az ügy elindítása.

A biztosítónak elvileg 3 hónapja van arra, hogy a fentebb említett ajánlatát megtegye. Ha tehát nem érkezik be minden szükséges irat, és a 15 napos határidő nem tartható, akkor is legfeljebb 3 hónapig várakoztathatják az ügyfelet. A gyakorlatban ez is sokkal hosszabbra nyúlhat, hiszen a 3 hónapot is a megfelelő kárigény beérkezésétől számítják. Az iratok tologatása elég nagy játékteret ad a biztosítóknak.

Olvasónk esetében például könnyen lehet, hogy a biztosító a Szlovákiában zajló rendőrségi eljárás végét várja a kárrendezés folytatásával. Hiába látszik egyértelműnek a baleseti felelősség, addig nem intéznek semmit, amíg a kinti rendőrség jogerősen le nem zárja az ügyet.

Az első ajánlat

A biztosító első ajánlata gyakran egy azonnali készpénzes kifizetésről szól. Ez az úgynevezett gyorskár, legtöbbször így nevezik az ügyintézés során. Ennek az a lényege, hogy a kár felmérése után a biztosító tesz egy azonnali ajánlatot egy készpénzben kifizetendő összegre. Sokan elfogadják, mert a hosszú tortúra helyett ez azonnali pénzt hoz. Viszont az összeg alacsony lesz, s egyáltalán nem biztos, hogy elég a szakszerű javításhoz. Ez annak jó, aki megelégszik azzal, hogy kap valami pénzt, a járművet meg vagy hagyja törötten, vagy bontott és egyéb alkatrészekből, sokszor számla nélkül megcsináltatja. Az ilyen módon kapott készpénzzel ugyanis nem kell a biztosító felé elszámolni. Az eljárás hátránya viszont az, ha alulbecsüljük a kárt. Sok esetben csak a szerkezet megbontása során derül ki, hogy mekkora is a tényleges kár. Hiába érnek meglepetések, a biztosító utólag már nem fog többet fizetni. Ezért azt javasoljuk, hogy a kárrendezés mindig a tényleges javítási költség számlái alapján történjen. Igaz, ez a megoldás hosszabb időt vesz igénybe.

Ebben az esetben a kárszemle után megkezdődik a jármű javítása. A biztosító 15 napos határideje viszont csak akkor kezdődik, amikor a busz kész, s a műhely összeállította a biztosítónak a számlát. Az is mindennapos, hogy a javítás után újra szemlézik a buszt, ellenőrzik, hogy minden pontosan úgy történt-e, ahogyan az a műhely számláján szerepel. Csak ezt követően ítélik meg a kártérítési összeget.

Nem csak a javítási költséget kaphatjuk meg

Vállalkozóként számoljunk azzal is, hogy nem csak a jármű javítási költségét igényelhetjük a biztosítótól. A busz a munkaeszközünk, amit pótolni kell a javítás ideje alatt. Kénytelenek vagyunk például bérelni helyette egy másikat. A bérleti díj is elszámolható, ez is szerepeltethető a kárigény összeállításakor. A biztosító kénytelen lesz kifizetni ezeket a tételeket – még ha az iratok beérkezése miatt az egyszerűnek tűnő kárrendezés is hónapokat, vagy akár több mint egy évet is elvesz az időnkből.

Nagy Csaba