Kötelezően fizetni kell a napidíjat a kiküldetésen lévő sofőr számára, vagy ez a munkáltató szabad döntése?

A napidíjat hajlamosak vagyunk valamilyen juttatásnak, a bért kiegészítő pótléknak tekinteni, ezért merülhet fel, hogy kötelező-e fizetni a dolgozóknak. Érdemes inkább a másik oldalról szemügyre vennünk a kérdést. A napidíj valójában nem egy juttatás, hanem költségtérítés. Azokat a költségeket térítjük meg így, amik a munkavállaló külföldi vagy akár belföldi kiküldetésével kapcsolatban keletkeztek.

A költségeket kötelező megtéríteni

A munka törvénykönyve előírja, hogy a munkáltató köteles a munkavégzéshez szükséges feltételeket biztosítani és a munkaviszony teljesítésével kapcsolatban felmerült, indokolt költségeket megtéríteni. Ha külföldre kiküldünk egy munkavállalót, akkor ilyen indokolt költség az ő étkezésének, szállásának és egyéb napi költségeinek a biztosítása is. Pénzbe kerül a nemzetközi telefonálás is, hogy kapcsolatot tarthasson a családjával. Tudomásul kell venni, hogy ha valaki az otthonától távol dolgozik, akkor több a napi költsége is, melyet a munkáltatójának kell fedeznie.

Lehet számla alapján is

A munkavállalói költségeket úgy is fedezhetjük, hogy a hozott számlák alapján kifizetjük. Ekkor neki minden indokolt költségéről szabályos számlát kellene kérnie, hogy ezt el tudjuk számolni a vállalkozásban. Könnyen beláthatjuk, hogy ez mennyire macerás. A jogalkotók ezért találták ki azt a könnyítést, hogy egy bizonyos összeget el lehessen számolni konkrét számlák nélkül is, átalányként.

Amit tehát napidíjnak mondunk, az nem más, mint a számlák nélkül, átalányként elszámolható költségtérítés napi összege. Jelenleg ez az ismert 85 euró, illetve belföldön a 9 ezer forint. A munkáltatónak nem kell feltétlenül napidíjat adnia, erre semmilyen jogszabály nem kötelezi. Kötelezi viszont arra, hogy ha az érintett dolgozónak költségei vannak a kiküldetéssel kapcsolatban, azt meg kell térítenie.

Az összeg sem kötelező 

Ha tehát egy gépkocsivezető nem kap napidíjat a külföldi útján, akkor teljes joggal hozza az indokolt számlákat a munkaadónak, hogy fizesse ki a költségeit. Ebben az esetben a 85 eurós határt sem kell tartani, nincs korlátozás, hogy a számlákkal igazolt költségeket milyen összegig lehet kifizetni. Ami felmerül a munkavégzéssel kapcsolatban, azt a munkáltatónak összeghatár nélkül rendeznie kell. Korlátozás csak az átalány költségtérítésre érvényes. Ám ez csak a maximum, amennyit el lehet számolni számla nélkül, nem kötelező ennyit adni.  

Lehet akár különböző összegeket is meghatározni. Nyilván nem személyek szerint, nem mondhatjuk azt, hogy Géza szimpatikusabb, mint Feri, úgyhogy Géza magasabb napidíjat kap. De ha nem embereket különböztetünk meg, hanem feladatokat, akkor semmi akadálya annak, hogy a napidíjat a várható költségekhez igazítsuk. Például magasabb napidíjat  állapítunk meg akkor, ha valaki drágább országba megy, vagy hosszabb időt tölt külföldön. Ez érthető és védhető is: egy egynapos út kevesebb költséggel jár a dolgozó számára, mint egy több hetes kint tartózkodás. Az sem mindegy, hogy biztonságos vagy nem biztonságos országba küldjük dolgozni az illetőt, vagy hogy milyen tarifával tud az adott térségből hazatelefonálni.

Ami lényeges: a költségtérítés kialakított összegét ne szóban közöljük, és ne változtassuk időről-időre! Az elveket fektessük le írásban! Ez legyen része a munkaszerződésnek, vagy a vállalkozás saját, belső szabályzatának.

Nagy Csaba