Hosszú kényszerszünet után tavasz végére talán újraindíthatjuk a vállalkozásokat, s visszahívhatjuk a kényszerpihenőre küldött alkalmazottakat is. Mielőtt azonban a régen látott sofőrt újra egy utasokkal teli buszba ültetjük, meg kellene bizonyosodnunk arról, hogy nem fogja a fertőzést elterjeszteni munkája során. Kötelezhetjük-e koronavírus-tesztre a dolgozókat, és ha igen, kinek kell azt kifizetnie?

A feltett kérdésre nem egyszerű a válasz, mert két alapvető jog ütközik: a tesztelésre küldött dolgozó joga saját egészségügyi adataihoz és a munkáltató joga ahhoz, hogy biztonságos munkafeltételeket teremtsen. A munkáltatónak minden rendelkezésére álló eszközzel meg kell akadályoznia a vírus terjedését. A hatékony védekezés egyik eleme az, ha rendszeresen tesztelteti a nála dolgozókat. Ne feledjük el: a biztonságos környezet megteremtése nem csak lehetősége, hanem törvény által szabott kötelessége a munkáltatónak. Márpedig csak úgy teremthetünk biztonságos környezetet, ha ehhez megkapjuk a megfelelő eszközöket és lehetőségeket. 

Adatvédelmi aggályok

A munkavállalónak joga van ahhoz, hogy védje egészségügyi adatait – márpedig a lehetséges fertőzöttségére vonatkozó tény egy ilyen adat. Vajon ez mennyiben tartozik munkaadójára?

Valójában minden munkáltató kezeli a dolgozók egészségi állapotával kapcsolatos adatait. Gondoljunk csak a munkába lépést megelőző orvosi alkalmassági vizsgálatra. Annak éppen ez a célja: megvizsgálni, hogy alkalmas-e a dolgozó  a munkába lépésre vagy sem. A vizsgálat során kiderített egészségügyi adatokat ugyan nem kapjuk meg a munkáltatóként, csak az eredményt juttatja el hozzánk a megbízott foglalkozás-egészségügyi orvos. 

Ha az adatvédelmi kérdések miatt vagyunk abban bizonytalanok, hogy kérhetünk-e tesztet a dolgozóktól, akkor megnyugodhatunk: az uniós adatvédelmi rendelet, a GDPR is lehetővé teszi az érzékeny egészségügyi adatok kezelését is ilyen esetben. A GDPR, azaz a 2016/679 EU rendelet 9. cikk alapján megengedett az adatkezelés megelőző egészségügyi vagy munkahelyi egészségügyi célokból, a munkavállaló munkavégzési képességének felmérése, orvosi diagnózis felállítása érdekében. Az adatkezelése feltétele, hogy olyan szakember közreműködése mellett történjen, aki titoktartási kötelezettség hatálya alatt áll. Ilyen a munkáltatóval szerződésben álló foglalkozás-egészségügyi orvos. 

Kötelezhet-e tesztre a munkáltató?

Olyan előírás ma nincs, ami kötelezővé tenné a tesztelést a munkahelyeken. Munkáltatóként azonban lehet ilyen döntésünk, ha más módon nem tudjuk biztosítani a munkavégzés biztonságát. Egy ilyen lépést azonban elő kell készíteni, nem hozhatunk ötletszerűen egészségüggyel kapcsolatos döntéseket. 

Ha munkavédelmi célból szükségesnek látszik egy ilyen lépés, akkor azt egy előzetesen elvégzett kockázatértékelésnek kell megalapoznia. A kockázatértékelést munkavédelmi, munka-egészségügyi szakember végzi. Kockázatértékelést munkáltatóként amúgy is végeztetnünk kell, ha valamilyen változás miatt jelentősen megváltoznak a munkavégzéssel kapcsolatos várható kockázati tényezők. Ha a járvány utáni újraindításról beszélünk, amúgy is célszerű megtenni ezt a lépést. 

A kockázatértékelés eredményeként vehetjük sorra azokat a lépéseket, melyek szükségesek a biztonságos munkavégzéshez. Ha tesztre van szükség, akkor fel kell sorolnunk mindazokat a munkaköröket, melynél ez nélkülözhetetlen. A gépkocsivezetőnél szükség lehet rá, az irodai adminisztrátornál már nem biztos, hogy indokolt megkövetelni a rendszeres tesztelést. Fontos rögzítnünk azt is, hogy mikor, milyen alkalmakkor vagy milyen időközönként van szükség a tesztelésre – hiszen az egyszeri alkalommal végzett vizsgálat csak arra az egy pillanatra nyújt megfelelő eredményt. Ha tesztet alkalmazunk a biztonság növelésére, akkor csak a rendszeres tesztelésnek van értelme. 

Meghatározhatjuk tehát, hogy például új dolgozó belépésekor végeztetünk tesztet, hosszabb szabadság után, vagy rendszeres időközönként. Előírhatjuk majd például, hogy turistaút indulása előtt a sofőrnek 72 órán belüli negatív PCR teszttel kell rendelkeznie, hogy munkába állhasson. Ez az utasok számára is megnyugtató vállalás lehet. 

Ki fizeti a tesztelést? 

A foglalkozás-egészségügyi vizsgálatok költsége a munkáltatót terheli. Azt nem tehetjük meg, hogy a dolgozóra hárítjuk annak a vizsgálatnak a költségét, amit mi rendelünk el. Lehetnek persze kivételek. Más a helyzet, ha a tesztre nem a munkáltató előírásai miatt van szükség, hanem azért, mert a dolgozó külföldről, nem üzleti célú útról érkezik vissza. Ilyen esetben elfogadható, hogy az ismételt munkába állásához szükséges tesztet saját költségén kelljen elvégeztetnie.

Nagy Csaba