Jót akart tenni lakóhelyével egy olvasónk, amikor ingyen elvállalta, hogy elszállítja a helyi iskola színjátszóit egy bemutatóra (természetesen még a járvány előtt). Csak éppen fogalma sincs arról, hogyan kell ezt elszámolnia, papírokkal alátámasztania. Írjon számlát nulla forintról, vagy intézze számla nélkül az egészet? És vajon kell-e valakinek adót fizetnie az ingyenes szolgáltatás után? 

Az adóhivatal minden kiskapunak tűnő megoldás esetén gyanakszik. Vajon nem az adófizetést akarja-e valaki elkerülni, nem annak elfedésére szolgál-e az ingyenesség? 

Egy vállalkozónak persze joga van térítés nélkül adnia valamit ügyfeleinek vagy bárki másnak. A kérdés csak az, hogy ez után kell-e adót fizetni. Nincsen semmi baj, ha a vállalkozás nem számol el áfát. Akkor fel sem merül az adóelkerülés lehetősége, hiszen amúgy se lenne befizetendő áfa. Ha viszont a vállalkozás visszaigényli költségeinek az áfáját – köztük az ingyen nyújtott tevékenységét -, akkor bizony szükség lehet az adó befizetésére.

A szívesség adóköteles

Kissé egyszerűsítve a szívességi használat akkor lesz adóköteles a szolgáltatást nyújtó vállalkozás számára, ha 

• elszámolja a szolgáltatás közben felmerülő áfát és
• a nyújtott ingyenes szolgáltatás nem vállalkozási célból merül fel. 

Például házasodik a személyszállító vállalkozás megbecsült munkatársa. Főnöke azzal segíti jól dolgozó alkalmazottját, hogy vállalja a násznép ide-oda szállítását, s ezért nem kér tőle egy fillér sem. Csakhogy ennek nem ilyen egyszerű az elszámolása. Igaz, hogy a dolgozó nem fizetett semmit a szolgáltatásért, a vállalkozásnak azonban áfát kell fizetnie az ingyen nyújtott munka után, ha annak költségeire is levonta az adót a vállalkozás. Az áfatörvény 14.§ 2. bekezdése rendelkezik egyértelműen erről a helyzetről. Eszerint ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtásnak kell tekinteni, ha az adóalany saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére nyújt ingyenes szolgáltatást. A szállító vállalkozás nyilvánvalóan elszámolja a szívességből végzett munka költségeit is. Ha az út során javítani kell a buszt, a vállalkozás nevére fognak számlát kérni a műhelytől. Így viszont az ingyen végzett szolgáltatást úgy kell elszámolnia, mintha pénzért nyújtotta volna. 

Ez nem egyszerű. Meg kell valahogyan határozni az ingyenes munka értékét. Ezt nem az alapján számoljuk ki, hogy egyébként egy pénzes ügyfélnek mennyiért végeztük volna el, hanem az önköltségünk alapján. Az áfatörvény ezt úgy fogalmazza, hogy az adóalap az az érték, mely a szolgáltatás nyújtójánál a teljesítés érdekében kiadásként felmerült (áfatörvény 69.§). Vagyis önköltség számítást kell elvégezni: összegezni kell, hogy a szolgáltatás teljesítése során a vállalkozásnak mennyi költsége keletkezett. Tehát nem azt kell nézni, hogy mennyiért adnánk bérbe a kisbuszt, hanem azt, hogy nekünk mennyit kellett rákölteni az ingyenes használat miatt. 

Ha üzleti célt szolgál, akkor nem kell leadózni

Vegyünk egy másik példát! Egy újonnan alakuló személyszállító cég például az ingyenes szolgáltatást választja tevékenysége bevezetésének reklámjára. A cég profilja az lesz, hogy népszerű nyaralóhelyekhez indítanak járatokat, igazodva az üdülési turnusokhoz. Hasonlóan, mint a chartergépek a repülésben. Kitalálják, hogy az első három csoportot ingyen szállítják, ez lesz a szolgáltatás bevezető reklámja. Ebben az esetben az ingyen nyújtott szolgáltatás nem lesz adóköteles, mert vállalkozási célból nyújtják. Ez így nem magánszükségletet szolgál, mint a dolgozónak adott segítség. Az ingyenességnek az az oka, hogy nagyobb hírverést csapjanak a vállalkozásnak, ezzel pedig új ügyfeleket szerezzenek. Ezért az akcióra fordított kiadás is üzleti célokat szolgál, elszámolható lesz minden költség, és nem kell adóznia senkinek az ingyenes szolgáltatás után. 

A példánkban szereplő, az önkormányzatnak nyújtott szolgáltatás a kettő közül az első csoportba tartozik. A diákcsoport szállítása bármennyire is támogatásra érdemes tevékenység, mégsem a vállalkozás érdekeit szolgáló tevékenység, itt valóban szívességről volt csak szó. Ha a vállalkozó ennek a költségeit is elszámolja egyéb vállalkozói költségeivel együtt, akkor az ingyenes szállítás után meg kell fizetnie az áfát.

Kell-e számlát írni ingyenes szolgáltatás után?

A számlázás kötelezettsége egy-egy gazdasági ügylet megvalósulásához kötődik, nem pedig annak pénzügyi teljesítéséhez. Tehát igen, kell számlát írni az ingyenes ügyletek után is. Ügyeljünk erre a lépésre, több hibalehetőség is van. 

Ne írjunk egyforintos, vagy nulla forintos számlát! Sokan abból indulnak ki, hogy a számla bizonyítsa a szabályos teljesítést, de mivel nem kérünk érte pénzt, ezért írjunk rá nulla forintot. Ez nem jó. Nyilvánvalóan nem nulla forint értékű a szolgáltatás, amit elvégzünk. Ezzel hamis számlát állítanánk ki a szívességi szolgáltatásról. Ha áfát kell fizetnünk, akkor ez adóelkerülés is egyben, hiszen a nulla forintnak nincs áfája sem. 

A számlán a szolgáltatásnak azt a költségét kell árként feltüntetni, ami a teljesítés érdekében kiadásként felmerült, tehát az önköltségünket. Erre kell felszámítani az áfát is. 

A számlának tartalmaznia kell, hogy ki fogja az áfát megfizetni. Erről a két félnek meg kell állapodnia. Ha nem írjuk rá, akkor az ingyenes szolgáltatást igénybe vevő félnek kell kifizetni az áfát.

A számla nettóját nem kell kifizetni. Írjuk rá a számlára például azt, hogy „ingyenes szolgáltatás – pénzügyi teljesítést nem igényel“. Mindenképpen jelezni kell, hogy a számla ingyenes szolgáltatást tartalmaz és hogy melyik félnek kell az áfát befizetnie. 

Szívesség kisadózó vállalkozás számára

Katás cégeknél külön figyelmet igényel, ha a vállalkozás szívességi szolgáltatást vesz igénybe. Kisadózónál ugyanis bevételnek számít minden jogcímen és minden formában megkapott vagyoni érték, ha az a vállalkozás tevékenységével összefügg. Ha egy katás vállalkozás például ingyenesen használhatja az irodáját, akkor ez az ingyenes használat is olyan vagyoni értéknek számít, amit bele kell venni az éves adóalapba.

Családi vállalkozások kerülnek néha olyan helyzetbe, hogy számolni kell ezzel a szabállyal is. Nemrég egy műszergyártással foglalkozó vállalkozásnál jártam. A cég egy nagyobb családi házat vásárolt irodának és kisebb műhelynek. Gondoltak a lehetséges terjeszkedésre is, így van még jópár kihasználatlan szoba a házban. Ezek egyikét egy hozzátartozójuk vállalkozása használja, szívességi alapon. Nem kérnek tőle bérleti díjat, a világítás és a fűtés is benne van a ház egységes rezsijében, nem foglalkoznak vele. Még külön internet-előfizetésre sincs szükség, ide is elér a wifi. Csakhogy arra nem gondolnak, hogy a kisebb vállalkozás számára ez mind-mind olyan vagyoni értékű használati jog, melyet bevételként fel kell tüntetni.

Nagy Csaba