A rövid, egynapos turistautak időbeosztása nehezen illeszthető hozzá a hagyományos munkaidőhöz. A sofőr jellemzően kora reggel és késő este dolgozik, napközben nem vezet, s többnyire nem végez más munkát sem. Teljes értékű pihenésnek mégsem tarthatjuk ezt az időt, hiszen nem rendelkezik szabadon az idejével. Hogyan számoljuk erre a napra a munkaidejét?

Sofőrjeim hétköznap többnyire 8-tól 4-ig dolgoznak, így nem okoz problémát a munkaidejük elszámolása. Néhány hétvégét azonban különjáratokkal töltenek, kirándulókat visznek le a tengerpartra. A busz általában éjjel 3 körül elindul a tengerpartra, reggel 9 körül megérkeznek, és 10-től a sofőr hivatalosan már pihenőjét tölti. Este 7-ig tart a pihenő, hogy meglegyen a 9 órája. Ekkor indulnak haza, s éjjel 4 körül érkeznek vissza Budapestre. A sofőrök mindezt a jelenléti ívre is becsülettel felvezetik, mely szerinti így szombati munkaidejük 21 óra, vasárnap 4 óra lesz. Hogyan számoljam ilyen esetben a munkaidejüket? A külföldön pihenéssel töltött időre is jár fizetés?

A sofőrök időbeosztása minden szabályt felborít

A sofőrök munkaidejét nem a megszokott napi 8 órás keretekben számoljuk. A közlekedési törvény kötelezően írja elő, hogy a járművezetőket munkaidőkeretben kell foglalkoztatni. Azaz nem az a kérdés, hogy egy nap hány órát dolgoznak, hanem az, hogy ezt a munkaidőkeret teljes időszaka alatt és annak átlagában hogyan tudjuk elosztani. Így nem baj, ha egyik nap hosszabb a munkaidő, a másik nap meg rövidebb. A munkaidőkeret átlagában nem lehet hosszabb a heti munkaidő 48 óránál, s egyetlen héten sem lehet több 60 óránál.

A napi munkaidőt a munka törvénykönyve maximálja. A törvény szerint maximum 12 óra lehet egy napra a munkaidő, amibe már a túlórákat is bele kell érteni. Azaz hiába lenne még a hétre ennél több lehetősége is a sofőrnek a munkaidőkeret miatt, 12 óránál többet nem dolgozhat egy napon belül.

A törvény előír kötelező pihenőket is a munkaidőn belül. Ha a napi munkaidő meghaladja a 6 órát, akkor 30 perc, ha 9 órát, akkor 45 perc pihenőt kell tartania. Ezt kell összhangba hozni a vezetés közbeni kötelező pihenőkkel is.

Nem a jelenléti ív alapján számolunk

Az elszámoláshoz a sofőr jelenléti íve pontatlan adatokat nyújt, nem is szabad ez alapján számolnunk a munkaidőt. A munka törvénykönyve a munkáltatót kötelezi arra, hogy dolgozói munkaidő-elszámolását vezesse. A munkaidő-elszámolás nem ugyanaz, mint a jelenléti ív. A jelenléti íven a sofőr azt vezeti, hogy mikor érkezett és mikor távozott, de ez nem tartalmazza a törvény által elvárt egyéb adatokat.

A munkaidő-elszámolásból ki kell tűnnie annak, hogy az illető dolgozó mikor töltötte a rendes munkaidejét, mikor volt rendkívüli munkaideje, azaz túlórája, és mikor kell készenlétként elszámolnunk az idejével. Számolnunk kell azzal is, hogy a munkaközi szünet nem a munkaidő része. A sofőr azonban a jelenléti íven valószínűleg mindezt összemossa, érkezéstől távozásig egyetlen idősávba. Így jön ki a napi 21 órás munkaidő, ha a jelenléti ív adatait nézzük. Valójában ez a 21 óra munkaidőt és pihenőt is tartalmaz, utóbbit pedig nem tekintjük a munkaidő részének.

A sofőr elindul reggel 3-kor a busszal és dolgozik, részben vezet 10 óráig. Ezen a 7 órás időszakon belül legalább egy 45 perces pihenőt tartania kell. A munkaideje tehát 6 óra 15 perc. Ezt követően pihen 9 órát, ami nem a munkaidő része.

Este 7 órakor indul vissza. A visszaút ugyancsak 7 óra, s szintén egy 45 perces pihenővel kell megszakítani. Az erre jutó munkaidő ugyancsak 6 óra 15 perc. Elvileg így a napi munkaidő már 13 óra lenne, de figyelembe kell vennünk azt is, hogy már hajnal van, egy másik napra tértünk át.

A munka törvénykönyve szerint munkanapnak a naptári napot kell tekintenünk, de van egy kivétel is. Ha az illető munkarendje olyan, hogy a napi munkaidő kezdete és vége külön naptári napra is eshet, akkor munkanapnak a megszakítás nélküli 24 órát kell tekinteni. Ha tehát a sofőr hajnali 3-kor indul, és a következő nap hajnali 4-kor ér haza, akkor ez már 25 óra lesz, tehát mindenképpen 2 külön munkanaphoz kell sorolni. Így valójában a 3 órás indulástól számítva 24 órán belül éppen 12 órányi munkaidőt kell elszámolnunk. A 13. óra már a következő munkanaphoz tartozik.

Csak egy megjegyzés: ilyen esetben számolnunk kell az éjszakai vezetésre vonatkozó szabályokkal is. Ha a munkavégzés akár csak részben az éjfél és hajnali 4 óra közötti időszakra esik, akkor a napi munkaidő a 10 órát nem haladhatja meg. ezt kollektív szerződés felülírhatja, sőt, a munkáltató is engedélyezheti, ha a munkaszerződés tartalmazza ezt a kitételt.

Ezt a 12 órás munkanapot normál munkaidőnek tudjuk elszámolni, nem kell rá túlórát sem fizetni. Túlórát akkor kell csak elszámolnunk, ha a munkaidőkeret egészében túllépi a sofőr az arra számított óraszámot.

A sofőrök részéről felmerülhet az igény, hogy a kint töltött órákat ne pihenőnek, hanem munkaidőnek vagy készenléti időnek számoljuk el, és arra is kapjanak valamilyen bérezést. Hiszen valójában ők nem rendelkeznek szabadon az idejükkel. Nem lehetnek a családjukkal, nem dönthetnek szabadon arról, hogy hol akarnak tartózkodni, kénytelenek ők is az utazás színhelyén lenni.

Ennek az igénynek azonban nem felelhetünk meg. A vezetési időkre vonatkozó szabályok miatt ezt az időt mindenképpen pihenéssel kell a sofőrnek töltenie. Ha nem pihenőidejét tölti, akkor aznap már nem vezethet, nem viheti haza a csoportot. Azt pedig nem tehetjük meg, hogy munkabért fizetünk arra az időre, amire a tachográf pihenőidőt jelez. Ez csalás lenne, egymásnak ellentmondó adatokkal történő nyilvántartás.

Az elszámolásban tehát a ténylegesen teljesített munkaórákat kell feltüntetnünk. Nincs abból probléma, hogy az egyik munkanap 12 órás lesz, a másik meg 1 órás. Éppen az a munkaidőkeret lényege, hogy az egyes munkanapokra eső munkaidő aránytalanul is beosztható.

Nagy Csaba