Európa egyre több országa tér át a digitális útdíjszedésre a fizetőkapuk helyett. Az egyszerűsítés helyett azonban ma leginkább a bonyolultságot érezzük: egy Európát átszelő fuvar során legalább 4-5 különböző digitális eszközt kell használnunk a díjfizetéshez, mert egyik ország rendszere nem cserélhető fel a másikkal. Lesz-e ebben összhang a tagállamok között?

A digitális megoldásokra áttérő útdíjfizetés mindkét félnek előnyös. A fizetés automatikussá válik, nem kell pénzt kezelni az út során. Igazából a díjfizetéshez használandó eszköz bekapcsolásán túl a járművezetőnek nincs más dolga ezzel.

Az előnyök akkor fordulnak át hátránnyá, amikor átlépünk néhány országhatáron. Ha minden ország külön díjrendszert használ, egymással nem kompatibilis készülékekkel, akkor annyi díjfizetési eszköz lesz az autóban, ahány államhatáron átlépünk. Ezek egységesítése még éppen csak elindult. Eddig legátfogóbb rendszernek még a Benelux-államokból indult Eurovignette-hálózat mutatkozott, de további bővülés ebben sem látszik. Sőt, az alapító Belgium is kivált 2016-ban a rendszerből, azóta ott is külön díjrendszert működtetnek. Az Eurovignette ma Hollandiában, Luxemburgban, Dániában és Svédországban használható. Európa országaiban a becslések szerint ma száznál is több szolgáltató működik.

Az útdíjrendszer kiépítése tagállami hatáskör, ezért semmi nem kényszeríti az egyes országokat, hogy egymással összeillő rendszereket használjanak. Az eltérő műszaki megoldások pedig eleve lehetetlenné teszik, hogy ezeket később összekapcsolják.

Ezért ha lesz is valaha közös európai útdíjrendszer, annak a létrehozása csigalassúsággal fog haladni. Törekvés ugyanakkor van az egységesítésre. Az uniós cél nem az lenne, hogy közös rendszert építsenek ki a tagállamok, hanem az, hogy bármelyik ország rendszerén keresztül lehessen bármelyik másik államban is útdíjat fizetni. A tagállamoknak azt kellene lehetővé tenniük, hogy az útdíjrendszerükhöz más államok fizetési megoldásai csatlakozni tudjanak.

Ma úgy tűnik, hogy az EU kicsit elaludt, s csak akkor kezd mozgolódni a közös rendszer kiépítésével kapcsolatban, mikor a tagállamok már létrehozták saját eszközparkjukat. Pedig nem így van. Még 2009-ben született egy EU bizottsági határozat az európai útdíjszedési szolgáltatás közös műszaki elemeinek a meghatározásáról. Ennek a fő célja, hogy minden ország olyan rendszert építsen ki, hogy az utazó egyetlen fedélzeti egységgel az egész EU-ban rendezni tudja a fizetést. Ennek kapcsán találkozhatunk ma több helyen az EETS rövidítéssel: jelentése European Electronic Toll Service, azaz Európai Elektronikus Útdíjszedési Szolgáltatás. Ez valójában egy irányelv, ennek megfelelve próbál több társaság is közös európai szolgáltatásokat kialakítani. Például a Shell, az OMV és a BP is kínál már olyan fedélzeti egységeket, melyeket egységesen lehet az európai országokban használni. A felhasználónak így nem kell minden országban külön eszközt vásárolnia vagy bérelnie, hanem csak egy szolgáltatóval kell szerződést kötnie, s egy közös eszközt használnia.   

A magyar rendszer alkalmatlan rá

A magyar útdíjrendszer ilyen megoldások fogadására jelenleg teljesen alkalmatlan, s emiatt már felszólítást is kaptunk az EU-tól. Tavaly év végén indult egy uniós kötelezettségszegési eljárás Magyarország ellen emiatt. Az Európai Bizottság felszólította Magyarországot, hogy hozza összhangba nemzeti szabályozását az uniós irányelv szabályaival. Az EETS-re vonatkozó döntések alapján már 2012-ig lehetőséget kellett volna biztosítani az európai elektronikus útdíjszedési szolgáltatás igénybevételére. Magyarország azonban nem hozta meg a szükséges intézkedéseket. Az útdíj rendszerünk ma sem kommunikál más országok rendszereivel, a magyar útdíjat csak az itt vásárolt eszközökkel lehet fizetni, mással nem.

Útdíjfizetés egységes szempontok alapján

Az Európai Unió egy másik oldalról közelítve is próbál lépéseket tenni az egységesebb útdíjfizetés irányába. Nemcsak a díjfizetési megoldásokat egységesítenék, hanem magukat az úthasználati díjakat is egységes szempontok alá rendelnék. Egyelőre nem arról van szó, hogy ugyanannyi legyen az útdíj Franciaországban, mint Bulgáriában, hanem a díjkategóriák, mentességek kialakításáról.

A megállapodások fő célja az, hogy az útdíj fizetését a mostaninál sokkal jobban összekössék a környezetvédelmi szempontokkal. Ami jobban szennyez, annak a használója többet fizessen. A kedvezmények megadását a CO2-kibocsátás szintjéhez igyekeznek hozzáigazítani.

A magyar kormány válaszát, álláspontját nem ismerjük ebben a kérdésben, az elmúlt hónapokból nem találtunk a témával kapcsolatos híreket. Tény, hogy mindenféle közös rendszer fejlesztése háttérbe szorult a járvány miatt. Az együttműködés fokozása helyett ma egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy az országok egyre jobban elszigetelődnek egymástól, és közös megoldások helyett saját utat követnek. A járványhelyzetre hivatkozva csempésszük vissza a határellenőrzéseket, az egyes államokra érvényes eltérő feltételeket. Reméljük, hogy ez csak időleges, s nem szakadnak meg végleg a határok átjárhatóságát biztosító közös törekvések.

Nagy Csaba