Úgy tette kötelezővé a Covid elleni védőoltást a kormány, hogy az ezzel kapcsolatos felelősséget teljes egészében a munkáltatók vállára tette. A munkáltató dönthet arról, hogy kötelezi-e rá a munkatársait vagy sem. Ha kötelezővé teszi az oltást, de a dolgozó mégsem oltatja be magát, akkor fizetés nélküli szabadságra kell őt küldeni. Ha a munkáltató nem akar az oltással foglalkozni, akkor semmit sem kell csinálnia. A felelősség az övé. 

Október 29-én jelent meg a kötelező oltásról szóló kormányrendelet a hangzatos, „a munkahelyek koronavírus elleni védelméről“ címmel. A lényege: a munkáltató az oltást a munkavégzés feltételeként állapíthatja meg. Ha ilyen szabályt alkot a munkáltató, akkor az erre vonatkozó döntéstől számítva legalább 45 napot kell biztosítani az első adag felvételére. Az oltás meglétét a dolgozó valamilyen védettségi okirattal igazolhatja – erre a magyar és az uniós védettségi igazolás, vagy az orvos által kiállított oltási igazolás is megfelelő. A védettségi igazolvány akkor felel meg, ha határidő nélküli, azaz az nem elég, hogy valaki már átesett a betegségen. A védettséget valamennyi dolgozónak, tehát a már korábban oltottaknak is igazolniuk kell az előírt dokumentum bemutatásával. 

Ha a dolgozó a megadott határidőn belül nem oltatja be magát, akkor a munkáltatónak joga van őt fizetés nélküli szabadságra küldeni. Ha a munkavállaló egy év elteltével még mindig nem oltatta be magát, és továbbra is fizetés nélküli szabadságon van, akkor azonnali hatállyal meg lehet szüntetni a munkaviszonyát.  A rendelet a fizetés nélküli szabadságra küldést lehetőségként fogalmazza meg: elrendelhetjük. Valójában nem egészen erről van szó. A munkáltatók azt a jogot kapták meg, hogy az oltást a munkavégzés feltételeként állapítsák meg. Magyarán ha kötelezővé tesszük az oltást, de a dolgozó nem oltatja magát, és nem akarjuk fizetés nélküli szabadságra küldeni, akkor elvileg ki kell rúgnunk.

Orvosi szakvéleménnyel kapható felmentés 

Mindezek alól csak orvosi szakvéleménnyel kapható felmentés. Elsősorban a munkahely foglalkozás-egészségügyi orvosa adhat ki olyan igazolást, hogy valakinek egészségügyi indokból nem javasolt az oltás. Ha nincs a munkahelynek foglalkozás-egészségügyi orvosa, akkor fogadható el a háziorvos által adott szakvélemény. 

Ha valaki jelenleg éppen nem dolgozik, mert például gyermeket nevel otthon, gyesen van, akkor az oltásra kötelezés számára akkor kezdődik, amikor visszatér a munkába. 

A rendelet kezeli az adatvédelmi kérdéseket is. Más esetben a munkáltató nem jogosult az egészségügyi adatok megismerésére, ez most kivétel. Az oltás felvételére vonatkozó adatot, illetve az orvos által kiállított, oltással szembeni ellenjavallatot a munkáltató megismerheti. 

Az állam már előírta

Saját alkalmazottai körében az állam máris lépett: az állami alkalmazottak számára december 15-ig vagy január 31-ig kötelező az oltás felvétele (a határidő attól függ, hogy az illető találkozik-e ügyfelekkel vagy nem).

A munkáltatókra rakták a felelősséget

A rendelet teljes egészében a munkáltató felelősségévé teszi, hogy él-e a rendelet adta felhatalmazással. Ha a munkáltató nem akar ezzel foglalkozni, akkor nem történik semmi. Ha később hoz ilyen döntést, akkor a határidők is kitolódnak. A 45 nap nem a kormányrendelettől számítódik, hanem a munkáltatói döntés meghozatalától. 

Az önálló vállalkozóknak csak akkor van a rendelettel tennivalójuk, ha van alkalmazottjuk. Akkor dönthetnek, hogy számára kötelezővé teszik-e az oltást. A vállalkozónak nincs munkáltatója, így nincs, aki előírja számára az oltási kötelezettséget.

A munkáltató felelősségét rendkívül nagyra növelte ez a kormányrendelet. A kormányfő kezében ott van minden adat, elemzés és rendelkezésére állnak az ország legjobb szakemberei. Mégis a járványügyi kérdésekben járatlan munkáltatóknak kell teljes felelősségük tudatában dönteni arról, hogy az oltást kötelezővé akarják-e tenni vagy nem. Nekik kell majd erkölcsi értelemben vállalniuk a döntés következményét is. A kormány csak a lehetőséget adja meg az intézkedésre, semmi egyéb felelősséget nem vállal a kérdésben. 

Nincs igazán jó döntés

Munkáltatóként ezzel a helyzettel olyan döntés előtt állunk, amiből semmiképpen nem jöhetünk ki győztesen. Választanunk kell saját vállalkozásunk érdekei és a dolgozók egészsége között. 

Az oltás támogatottsága nem százszázalékos, mindenütt találni oltást ellenző, magukat semmi áron be nem oltató embereket. Ennek akár alapja is lehet, hiszen valóban sokat hallottunk mellékhatásokról, hosszú távon is maradandó hatásokról. Valószínű, hogy a saját dolgozóink között is akadnak többen is olyanok, akik emiatt nem akarják beoltatni magukat. Ha kötelezővé tesszük az oltást, akkor őket el fogjuk veszíteni. Konkrétan fel fognak mondani, hiszen az egy évig tartó fizetés nélküli szabadságot úgysem vállalják. Esetleg éppen olyan munkakörökből kell embereket elküldenünk, vagy elfogadnunk a távozásukat, melyeket amúgy is erősen érint a munkaerőhiány. Embereket küldjünk el az amúgy is hiányos területről? Ez egyes vállalkozások működésképtelenségéhez is vezethet. 

Ha a fentieket átgondolva nem tesszük kötelezővé az oltást, akkor viselni fogjuk ennek az erkölcsi felelősségét. Ma minden szakember azt állítja, hogy az oltás az egyetlen valóban hatékony eszköz a járvány megfékezésére. Ha a rendelet adta lehetőség ellenére nem tesszük kötelezővé az oltást, akkor ezzel közvetlenül más emberek megbetegedéséhez, halálához járulhatunk hozzá. Igen, akár saját dolgozóink élete is múlhat azon, hogy kötelezzük-e őket az oltásra vagy nem.

Ebben egyszerűen nincs jó döntés. Ezt a felelősséget tolta át a kormányfő a vállalkozásokra. Ilyen terhet nem szabadna a munkáltatóknak cipelniük, mikor a kormány teljes felhatalmazást kapott a válsághelyzet kezelésére. 

Van más megoldás? 

A koronavírus elleni védekezést a magyar kormány teljes egészében az oltásra alapozza. Nálunk soha nem végeztek olyan mennyiségű tesztet, mint akár a szomszédos országokban. Ingyenes teszteket ma gyakorlatilag csak azokon végeznek, akik határozott tünetekkel orvoshoz fordulnak. Sokan említik példaként a szomszédos Ausztriát, ahol bárki hozzájuthat hetente több ingyenes teszthez is a legkisebb gyanú esetén. Magyarországon viszont tünetek nélkül csak saját költségen, pénzért tudunk tesztet végeztetni. Valószínűleg ez a helyzet is hozzájárult ahhoz, hogy a jogszabályokban sehol nem erősítették meg konkrétan a munkaadónak azt a jogát, hogy teszteléssel kérjen megerősítést dolgozói egészségi állapotáról. Még most sem jelent meg ilyen rendelet: az oltást kötelezővé tehetjük, de a tesztelésre kötelezés nem jelenik meg egyértelműen a jogszabályokban. Biztosan lenne munkáltató, aki az oltást nem tenné kötelezővé, de hetente megvizsgáltatná alkalmazottait – erre most a szabályok nem adnak egyértelmű felhatalmazást. 

Kockázatelemzés alapján előírhatjuk a tesztelést

Ha viszont körbejárjuk az érintett jogszabályokat, akkor találunk megerősítést. 

A munkaügyi szabályok alapján a munkáltató kötelessége, hogy az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit biztosítsa. Ehhez szükség lehet a rendszeres tesztelésre is. A nehézséget az jelenti, hogy ezt munkaadóként nem dönthetjük el minden megalapozottság nélkül, saját magunk. Mindenképpen be kell vonnunk egy foglalkozásegészségügyi szakembert. El kell végeztetni a munkahelyre vonatkozó kockázatelemzést, s ennek eredményeként javasolhatja az orvos a rendszeres tesztelés bevezetését. A Covid-tesztnek tehát egy éppen olyan rendszeres szűrővizsgálatként kell beépülnie a foglalkozás egészségügy rendszerébe, mint bármilyen más rendszeresen elvégzett orvosi vizsgálatnak. 

Az is elképzelhető, hogy a rendszeres tesztelés követelménye csak a dolgozók egyes csoportjaira lesz érvényes, nem mindenkire. Egy étteremben a vendégekkel közvetlenül érintkező felszolgálónak különösen fontos bizonyítania, hogy nem fertőzött. Egy irodai dolgozó esetén sokkal kisebb a fertőzés átadásának a kockázata, így esetében már nem biztos, hogy indokolt a rendszeres teszteltetés. Újra hangsúlyozzuk azonban, hogy ez nem lehet a munkáltató ötletszerű döntése, hanem részletes felmérésnek, szakember által végzett kockázatelemzésnek kell megalapoznia a döntést.

Ha munkáltatóként kötelező rendszeres tesztelést vezetünk be, akkor viszont ahhoz munkajogi következmények is kapcsolódhatnak. Aki megtagadja a teszt elvégzését, annak vállalni kell a következményeket. Ilyen szankció lehet például, hogy ha valaki megtagadja a tesztet, akkor az a napja igazolatlan hiányzásnak minősül, mert negatív teszt nélkül nem végezhet munkát. Vagy akár fegyelmi eljárás is indítható ellene. Többszöri megtagadás esetén pedig akár a munkaviszony is megszüntethető azonnali hatállyal, a munkaviszonyból eredő kötelezettségek többszöri szándékos megsértésére alapozva. 

Nekünk kell fizetni

Fontos, hogy a munkáltató azt nem követelheti meg, hogy a dolgozók a tesztet saját költségen végeztessék el. Ha munkaegészségügyi szempontok miatt szükség van a rendszeres tesztelésre, akkor ennek a költségét a munkáltatónak kell állnia. 

Számolni kell a kötelező tesztelés munkaidővel és bérrel kapcsolatos kérdéseivel is. Kisebb településeken nincs mindig lehetőség a teszt helyben elvégzésére, így lehet, hogy a kötelező tesztelés is utazással, ezáltal a munkából való hosszabb kieséssel jár. 

Ha a dolgozó reggel bement a munkahelyére, majd onnan indul el tesztelni és a teszt után visszatér a munkába, akkor az egész távollétet munkaidőnek kell tekinteni. Ha viszont reggel előbb elmegy elkészíttetni a tesztet, majd ezt követően megy be dolgozni, akkor az utazás ideje nem számít munkaidőnek (a mintavétel ideje azonban ekkor is munkaidő). 

Hosszabb kieséssel számolhatunk, ha a munkáltató szabályzata alapján a dolgozó addig nem állhat munkába, míg a teszt eredménye ki nem derül (például egy külföldi tartózkodás után). Ez a PCR teszt jellege miatt napokig is eltarthat. Erre az időre munkabért kell fizetnünk, méghozzá állásidőként az alapbérét kell elszámolnunk. 

Nagy Csaba