Vendéglátással foglalkozó vállalkozások egy része inkább nem nyit ki, de nem hajlandó oltottság alapján különbséget tenni a vendégei között. Mások az előnyét látják a védettségi igazolványnak, mert szeretnének visszatérni a vállalkozás hétköznapjaihoz. Elkérhetjük-e az igazolványt olyan területen is az ügyfelektől, ahol ezt jogszabály nem teszi kötelezővé?

A védettségi igazolvány használatát viszonylag szűk körben írta elő a kormány a nyitásról szóló rendeletekkel. Pedig sokunk munkáját egyszerűsítené, ha más területen is használhatnánk. Egy olyan eszköz lenne a kezünkben, amivel egyszerűen dönthetnénk a szolgáltatás feltételeivel kapcsolatban. Például nyugodtan hirdethetnénk társasutazásokat a védett utasok számára, s nem kellene azon gondolkodni, hogyan szűrjük ki a lehetséges fertőzötteket a jelentkezők közül. Csakhogy ez nem olyan egyszerű.

A védettségi igazolvány egy mesterségesen leírt állapotot rögzít. Egyáltalán nem biztos, hogy az igazolvány birtokában lévő emberek védettek a fertőzés, megbetegedés alól. A kormány határozta meg, hogy ki kerülhet ebbe a kategóriába:

– azok, akik legalább az első adag oltást megkapták (ők határidő nélküli igazolványt kapnak)

– azok, akik igazoltan átestek a betegségen (ők fix határidőig érvényes igazolványt kaptak).

A kormány az igazolványt közokirattá nyilvánította. Tehát nem egy bárki által szabadon hozzáférhető kártyáról van szó, mint például egy bolti pontgyűjtő kártya vagy hasonlók. A kormány létrehozott egy közokiratot, majd ehhez az okirathoz később különböző jogosultságokat csatolt.

Kiadtak egy kormányrendeletet arról, hogy bizonyos szolgáltatások csak az igazolvány felmutatásával vehetők igénybe. Ismerjük jól ezt a listát: kulturális intézmények, szórakozási lehetőségek, szálláshelyek, éttermek belső területe, sportesemények stb. Ezeket a szolgáltatásokat nem példaként emelték ki, hanem kizárólag ezekre korlátozták az igazolvány használatát. Lehet, hogy a későbbiekben még több szolgáltatást is be fognak kapcsolni ebbe a körbe, egyelőre azonban csak ezeken a területeken használható a kártya.

Ezt nem egyszerű kikeresni a szövegből, mert elég jogászi nyelven fogalmazták meg. A kulcsmondat a következő: „ha az e rendelet szerinti valamely jog a koronavírus elleni védettség esetén gyakorolható, az e jogot gyakorolni szándékozó személy a jog gyakorlására való jogosultság igazolása érdekében felhívható a védettségi igazolvány védettséget igazoló módon történő bemutatására.“

Számunkra most a vastagon kiemelt mondatrész a lényeges. Ez utal arra, hogy a védettségi igazolványt nem használhatjuk fel bármire. Nem kötelezhető a tulajdonosa semmilyen más esetben a védettség ezzel történő igazolására, csak azokban az esetekben, amiket a rendelet külön megnevez. Azaz nincs jogunk arra, hogy szolgáltatóként olyan helyzetekben is előírjuk a védettségi igazolvány felmutatását, amikor az a kormányrendelet szerint nem kötelező. Az utazási lehetőségekhez nem kapcsolódik ilyen rendeletben meghatározott előírás, azaz nem köthetjük az utazási lehetőséget a védettségi igazolványhoz.

Lényeges az a pont is, mely szerint az igazolvány adatainak a megismerésére a „védettségi igazolvány meglétét vagy az életkort ellenőrző szerv vagy személy jogosult“. A védettségi igazolvány érzékeny, az egészségi állapotra vonatkozó személyes adatokat tartalmaz, melyeket csak szigorú feltételek mellett ismerhet meg az adatkezelő. Az adatkezelés alapja ebben az esetben a jogszabály előírása, mely az igazolvány ellenőrzésére kötelezi a vendéglőst, a mozist, a művelődési ház portását stb. A buszvezető vagy az utazási iroda alkalmazottja nincs benne ebben a körben, mert ezen a területen nem előírás az igazolvány használata. Tehát, ha az utasokat a védettségi igazolvány bemutatására köteleznénk, akkor még jogosulatlan adatkezeléssel is vádolhatnának bennünket. A védettségi igazolvány megkövetelése tehát egyelőre nem használható út a buszos kirándulások biztonságosabbá tételére.

(A cikkben említett rendelet a 194/2021 kormányrendelet a védelmi intézkedések feloldásának szabályairól)

Nagy Csaba