Az uniós jogszabályok pontosan előírják, hogy legalább hány perc pihenőt kell tartani a vezetéssel töltött órák után. Azzal kapcsolatban azonban már nem igazítanak el az EU-rendeletek, hogy ezeket munkaidőnek kell-e tekintenünk, azaz jár-e fizetés a pihenővel töltött időszakokra?

Egy közösségi médiás csoportban találkoztunk egy sofőr panaszával, akinek a munkaadója gyakorlatilag minden pihenőt lehúzott a fizetési lapjáról. Amikor a tachográf pihenőt húzott, azok az időtartamok nem tartoztak bele az elszámolt munkaidejébe. Így gyakorlatilag a cég csak a szigorúan vett vezetési időt és az egyéb munkát fizeti ki, s még a pár perces megállásokat is szó nélkül lehúzzák. Vajon ez így szabályos-e?

Sok esetben a sofőr hanyagságára is szükség van ahhoz, hogy ebből probléma legyen. Megáll, ügyintéz, utasokkal foglalkozik, papírmunkát intéz, dolgozik. Csakhogy amint leállította a buszt, a tachográf pihenőre kapcsolt. Az egyéb munkavégzést külön kellett volna beállítani, de ezzel nem mindenki foglalkozik. Egészen addig, míg munkáltatója át nem áll a percalapú elszámolásra, s ki nem derül, hogy ezeket az időket pihenőnek veszik és nem fizetik ki. Utólag pedig már hiába az egyezkedés, hogy valójában munkát végzett, ha egyszer a műszer nem ezt jelzi.

A munkaközi szünet nem munkaidő

A munkaidő és pihenőidő viszonyát a hivatásos járművezetőknél nem az 561-es rendelet írja le, hanem a helyi munkaügyi szabályok. Nálunk ezt a közlekedési törvény tartalmazza (1988. évi I. tv. 186F. §).

A lényeg, hogy ha a napi munkaidő a 6 órát meghaladja, akkor kötelező egy 30 perces szünetet tartani, ha pedig 9 óránál is hosszabb a munkaidő, akkor 45 perces szünetre van szükség. Hosszabb szünetben is megállapodhatunk a munkáltatóval, ám ekkor is maximum 60 percre szakíthatjuk meg a munkaidőt. A sofőr megkapja azt a lehetőséget is, hogy ezeket a szüneteket legalább 15 perces részekre feloszthatja.

Fontos, hogy ez a munkaközi szünet nem része a munkaidőnek. Ez az irodai dolgozókra is igaz, ez nem sofőr-sajátosság. Ha valaki reggel 7-kor kezd, a napi munkaideje 8 óra, és van egy fél órás ebédszünete, akkor nem 3-kor, hanem fél 4-kor ér véget a munkaidő. Így van ez a sofőröknél is: a legalább 15 perces vagy hosszabb szünetek nem számítanak bele a munkaidőbe.

És ha a megállás nincs negyed óra?

Ebből az is következik, hogy a 15 percnél rövidebb megszakítást viszont nem tekinthetjük munkaközi szünetnek. Viszont ha szigorúan értelmezzük, akkor nem sorolhatjuk be munkaidőnek sem. A közlekedési törvény ugyanis felsorolja, hogy mi tartozik a munkaidőkeretbe, s ebbe sokak szerint a munkaközi szünetnek nem minősülő megszakítás nem fér bele. A törvény csak a következőket sorolja ide:

• vezetési idő
• rakodás, rakodás felügyelete
• utasok be- és kiszállásának segítése
• takarítás, karbantartás
• a jármű, a rakomány vagy az utasok biztonságával kapcsolatos tevékenységek
• az előírások teljesítésére fordított idő 
• bármely hatósági eljárás ideje.

A felsorolt tevékenységek előtt azonban a törvény azt is tartalmazza, hogy munkaidő a „személyszállítási vagy árufuvarozási tevékenységre fordított teljes idő“, amibe viszont beletartozik az is, ha 10 percre megállunk valamelyik pihenőnél. Egyes munkáltatók azonban perc alapon számolnak el a dolgozók munkaidejével, és ezeket a töredék pihenőket legfeljebb rendelkezésre állási időként könyvelik el. Egyszerűen kiolvassák a menetíró adatait, és ami ott pihenőként jelenik meg, azt egyszerűen levonják a munkaidőből. Egy-egy alkalommal ez csak perceket jelent, havi összesítésben azonban már érezhető lesz a néhány óra különbség. Ez a számítási módszer teljesen szabálytalan, azonban információink szerint több helyen is így számolják ki a járművezetők munkaidejét. A közlekedési törvény meghatározásából az következik, hogy a 15 percnél rövidebb pihenőket a munkaidő részének kell tekinteni, nem szabadna az egy-két perceket levonogatni. 

A törvénysértő megoldással szemben védekezni főleg azzal tudunk, ha sokkal pontosabban figyelünk oda a tachográf beállításaira. Csak akkor hagyjuk, hogy pihenőre álljon, ha valóban pihenőidőt töltünk. Egyéb munkavégzésnél ügyeljünk a megfelelő beállításra, ha nem akarjuk elveszíteni az így töltött perceket, vagy hónap végére már akár órákat a munkaidőnkből.

Nagy Csaba