Egy olvasónk kerékpárosokat szállít egy városból a közeli népszerű kirándulóhelyre. Felfelé busszal mennek, a kerékpárokat utánfutóra teszik. Visszafelé pedig mindenki saját kerekén ereszkedik le a hegytetőről. A járatok előre megadott napokon és időpontokban indulnak, a díjat a helyszínen fizetik az utasok, s bárki felszállhat a járatra, aki megfizeti a viteldíjat. Vajon ez elég ahhoz, hogy menetrend szerint járatnak nevezzük ezt a szolgáltatást, vagy más feltételt is kell még teljesíteni?

Menetrend szerinti személyszállításról akkor beszélhetünk, ha meghatározott rendszerességgel, meghatározott útvonalakon, előre kijelölt megállóhelyek között szállítjuk az utasokat. Fontos feltétel még, hogy a szolgáltatást díj ellenében bárki igénybe vehesse, ne csak egy konkrét csoport tagjaira szűkítsük le a lehetséges utasok körét. Ha tehát e jellemzőket tekintjük, akkor másra nincs is szükség, olvasónk szolgáltatását menetrend szerinti járatnak kell tekintenünk. A problémát a hatósági feltételek jelentik.

Ez már közszolgáltatás

Menetrend szerinti járatokat nem indíthatunk el csak a saját ötletünk alapján. Ez egy állami és önkormányzati monopólium, ahová nem szeretik beengedni a független szolgáltatókat. Menetrend szerinti járat létesítéséhez szerződést kell kötni azzal a hatósággal, amelyik az adott területnek a közlekedési ellátásáért felelős. Ezt úgy hívják, hogy közszolgáltatási szerződés. Ha a menetrend szerinti járatra bárki felszállhat megkülönböztetés nélkül, és ezt a szolgáltatást a vállalkozás állandó jelleggel biztosítja, akkor ezt közszolgáltatásnak hívjuk. Közszolgáltatás pedig csak az adott terület felelősével kötött közszolgáltatási szerződés birtokában végezhető.

A személyszállítási törvény felosztja az ország egész területét különböző nagyságú egységekre, így megkülönböztet helyi, elővárosi, regionális és országos közszolgáltatást. Egy városnak például a saját területén van ellátási kötelezettsége, így azon a településen helyi járat csak a várossal kötött szerződés alapján működtethető. Ez azt jelenti, hogy ha az önkormányzat nem akarja, akkor egy vállalkozó nem indíthat menetrend szerinti buszokat a városból a hegytetőre. Pontosabban nyújthat ilyen szolgáltatást, de azokat nem hívhatjuk menetrend szerinti járatnak.

Legyen inkább különcélú?

Ilyen esetben megoldás lehet, ha különcélú menetrend szerinti szolgáltatást indítunk. Ez is azonos időben indul, előre kiadott útvonalon közlekedik, de csak egy meghatározott utaskör számra végez szolgáltatást. Ilyenek például Budapesten a kötött program szerint közlekedő városnéző buszok.

Különcélú szolgáltatás történhet az alapján is, hogy azt valaki megrendeli a szolgáltatótól. Például a nagy bevásárlóközpontok megjelenésekor gyakran indítottak ezek az üzletközpontok ilyen járatokat a városokból a bevásárlóközpontokig. Ezek különcélú menetrend szerinti járatok voltak. Ilyen esetben a két fél közötti szerződésen kívül más engedélyre nincs szükség. Ha azonban nem ilyen szerződés alapján indítja a szolgáltató a járatot, akkor ahhoz járati engedélyt kell beszereznie. 

A járati engedélyt helyi közlekedés esetén a polgármester, elővárosi, regionális és országos járatok esetén az illetékes miniszter adja ki. Helyi személyszállításnak azt nevezzük, ami a település közigazgatási határán belül történik, vagy legfeljebb a város határán kívül eső vasúti megállóhelyre, kompátkelőre szállítjuk az utasokat közbeeső megállóhely nélkül. Elővárosi közlekedés a megyei jogú városok 100 kilométeres körzetét jelenti. Az tehát, ha a város központjától a közeli hegyre visszük fel az utasokat, az regionális szolgáltatásnak minősül, így a járati engedélyt a minisztériumnak kell kiadnia (az ügyintézést a kormányhivatalban kell kezdeni). 

Jogszabály: 2012. évi XLI. törvény

Nagy Csaba