Milliós túlórapénz távozáskor?
Több mint öt évig dolgozó sofőr a kilépése után beperelte volt cégét. Saját Exceltáblázatára hivatkozva – amelyben havi 40–60 óra túlórát rögzített – csaknem 1000 órányi elmaradt túlórapénzt követelt, több mint két évre visszamenőleg.
A munkáltató vitatta a követelést, mert a sofőr havi összesítéseiből hiányoztak a részletek: nem derült ki, mely napokon, milyen munkáltatói utasításra történt a többletmunka. A cég tachográfadatai, menetlevelei és forgalomirányítási adatai ráadásul több ponton eltértek a sofőr feljegyzéseitől.
A bíróság végül elutasította a követelés döntő részét. A döntés üzenete egyértelmű: a havi szintű, általános összesítés nem elegendő bizonyíték arra, hogy konkrétan mikor és milyen jogcímen keletkezett a túlóra. A munkáltatónak ugyanakkor nem szabad kizárólag arra építenie, hogy „a program kiszámolta”: napokra bontott, ellenőrizhető munkaidőnyilvántartásra van szükség.
Mikor ketyeg valójában a túlóra?
Egy járat késése, a program elhúzódása vagy egy késő utasra való várakozás önmagában még nem keletkeztet túlórát. Rendkívüli munkaidő akkor keletkezik, ha a tényleges munkavégzés eltér a beosztástól, vagy meghaladja a munkaidőkeret óraszámát:
- kerettúllépés: a sofőr a munkaidőkeret végén több órát dolgozott, mint az előírt (pl. egy 3 hónapos, 528 órás keretnél 540 órát teljesített, így a záráskor 12 óra túlórát kell elszámolni).
Beosztástól való eltérés (a 12 órás szabály): A közlekedési törvény (1988. évi I. tv. 18/E. §) szerint a beosztást vagy annak módosítását a műszakkezdés előtt kell közölni. Ha több, mint 12 órával előbb szólnak, az csupán megváltozott műszakbeosztás. Ha viszont kevesebb, mint 12 órával a kezdés előtt módosítanak, az így elrendelt műszakból az első 12 ledolgozott óra túlórának minősül.
Hol fordul ez elő?
A 12 órán belüli módosítás miatti túlóra a buszos személyszállításban elsősorban váratlan helyettesítéskor fordulhat elő – magyarázza a Busz Transz jogásza. Tipikus példa erre a váratlan beugrás: Józsi hétfő este 22:00-kor beteget jelent, a cégvezető pedig felhívja Bélát, hogy kedd reggel 8:00-kor ő álljon ki a járművel és vigye a kijelölt különjáratot. Mivel az értesítés 12 órán belül történt, Béla első legfeljebb 12 ledolgozott órája túlórának számít.
A szakember hozzáteszi: többnapos nemzetközi különjáratnál sem válik automatikusan túlórává minden menet közben felmerülő változás. Egy kisebb programcsúszás, késő utasra várás vagy a csoport későbbi visszaindulása önmagában még nem jelenti azt, hogy a sofőr beosztását is módosították. Rendkívüli munkaidő akkor merülhet fel, ha
- a munkáltató a közölt beosztást 12 órán belül egyoldalúan átírja,
- vagy a munkaidőkeret végén többletmunka keletkezik.
Megjegyzés: MKFEtagokra eltérő szabályok vonatkoznak! A Magyar Közúti Fuvarozók Egyesülete által 2016-ban kötött kollektív szerződés ma is érvényes a tagvállalatokra (még ha egyes elemei el is avultak). Ez alapján az 561-es rendelet alá tartozó sofőröknél kizárólag a munkaidőkereten felüli órák számítanak túlórának – a beosztástól való eltérés nem! A szerződés értelmében a túlórát szabadidővel vagy átalányban (a 2016 óta változatlan havi 10 000 Ftos összegben) is ki lehet fizetni.
A működő beosztás
A különjárati személyszállításban a tervezett indulás általában pontosan ismert, a munkavégzés tényleges befejezése azonban előre nem mindig határozható meg. A program elhúzódása, a késő utasra várás, a forgalom, a határátlépés, a csoport későbbi visszaindulása vagy más helyszíni körülmény befolyásolhatja a nap végét.
A cél, hogy a munkaidő előre meghatározott, utólag ellenőrizhető, a kettő közötti különbség pedig kimutatható legyen.
- Rögzítsük a kiállás, az utasfelvétel és a tervezett indulás időpontját.
- A napi feladat megnevezése legyen konkrét: például „zárt ajtós különjárat Budapest–Bécs útvonalon, a megrendelés szerint”, ne csak „fuvarfeladat szerint”.
- A várható munkavégzés végét a megrendelés szerinti programhoz, a tervezett visszainduláshoz és a jogszabályi pihenőidők figyelembevételéhez kell kötnünk.
- Rögzítsük a munkaidőkeret hosszát (pl. 1 vagy 2 hónap), a heti tervezett időt (40–48 óra) és a napi várható munkaidőt (8–10 óra).
A menetrend szerinti, dolgozói vagy iskolai járatoknál ezzel szemben célszerű pontos fordabeosztást, indulási időt, útvonalat, járatszámot és várható munkakezdési, illetve befejezési időt rögzíteni. Ez teszi később egyértelművé, ha helyettesítés, késés, pluszforduló vagy más váratlan feladat miatt eltérés történt.
Példa egy nemzetközi beosztásra:
- Munkaidőkeret: 1 hónap
- Heti munkaidő: 40 óra a keret átlagában
- Napi tervezett munkaidő: pl. 8–10 óra különjárati vagy szerződéses személyszállítási feladat szerint
- Feladat: zárt ajtós nemzetközi különjárat Budapest–Bécs útvonalon
- Kiállás: hétfő 5:45, Utasfelvétel: 6:00
- Tervezett indulás: 6:15
- Tervezett visszaérkezés / munkavégzés vége: a megrendelés szerinti program alapján
- Pihenőidő: jogszabály szerint biztosítva
Ez nem szabálytalan, ez a tevékenység sajátosságának megfelelő beosztás. A tényleges munkaidőt utólag, a tachográf és a munkaidőnyilvántartás alapján kell elszámolni.
„A program számolta” – ez félmillió lehet
Képzeljük el Pétert, aki 12 éve nemzetközi sofőr. Hónap elején a bérlapján meglátja a tételt: „Rendkívüli munkaidő: 86 óra”. Mivel otthon lementette a tachográfját, neki 104 óra jött ki. Bemegy a bérszámfejtőhöz:
– Figyelj, honnan jött ki ez a 86 óra? Én 104-et számoltam...
– A program számolja a tachográf adataiból, minden szabályos – hangzik a válasz.
– Oké, de konkrétan melyik napokon? A prágai különjáratnál két hosszú napom volt. Azokat hogyan számoltátok?
Itt derül ki a baj: ha a cégnek csak havi összesítése van, napokra bontott kimutatása és magyarázata nincs, akkor egy munkaügyi perben könnyen megütheti a bokáját.
A munkaidőnyilvántartás vezetése a munkáltató kötelezettsége, amelynek a tachográf csak az egyik adatforrása: a beosztással, a fordabeosztással, a különjárati megrendeléssel és a távollétekkel együtt alkot egészet. Vita esetén a dokumentáció minősége dönt. A sofőr sem hivatkozhat általános kimutatásokra: pontosan meg kell jelölnie, hogy mely napokon, mettől meddig és milyen utasítás alapján dolgozott. Azonban ha a sofőr konkrét adatokkal áll elő, a bizonyítási teher a munkáltatóra hárul – nekünk kell a saját nyilvántartásunkkal hitelt érdemlően cáfolni a „plusz” túlórákat.
A munkaidőnyilvántartásnak a munkaidő kezdete és vége mellett tartalmaznia kell:
- a készenlét kezdő és befejező időpontját,
- a munkaközi szünetet,
- az éjszakai munkát,
- a rendelkezésre állási időt,
- a szabadságon, betegállományban töltött időt,
- a külföldi kiküldetés napjait,
- a vezetési időt,
- az egyéb munkát (amikor nem vezet, hanem pl. pakol a sofőr),
- valamint a valós, tachográfokból származó és egyéb kézileg felvitt adatokat (pl. telephelyi munka).
Fontos! A munkaidőnyilvántartást a munkaadónak kell vezetnie, a munkavállalónak nem kötelessége azt vezetni vagy aláírni. A törvény ugyan nem követeli meg az aláírást, mégis érdemes megkérni rá a sofőrt: ezzel megelőzhetjük, hogy utólag vitassa a nyilvántartott adatokat.
Világos elszámolás kell
A legtöbb vita nem elszámolási hibából, hanem az átláthatatlanságból fakad. A havi bérlap mellé érdemes egy egyszerű, napokra bontott kimutatást adni, ahol minden napnál külön sorban szerepel a beosztott idő, a tényleges munka, valamint a túlóra óraszáma és jogcíme. Ha a sofőr érti a számítást, az eltéréseket hamarabb jelzi, a hibák időben javíthatók – ezzel pedig megelőzhető a bizalmatlanság és a drága munkaügyi per.
